Valentin nap az ingliseknél

Halihó!
Újra jelentkezek, immáron meggyógyulva.  Nagyon sok lemaradásom van, de igyekszek pótolni mindent. Kezdeném egy nem túl friss történettel, a Valentin nappal. Mint bizonyára tudjátok Magyarországhoz viszonyítva itt elég komolyan ünneplik ezt a napot, nagyjából, úgy ahogy az amerikai filmekben látjátok.

Külön képeslap boltok vannak mindenhol, amik telis tele vannak mindenféle témájú képeslappal, köztük Valentin napival is. Ám ne úgy képzeljétek el, hogy van 5 féle Valentin napi, hanem külön témákban készülnek ezek a lapok. Nagyon sok féle, többek között: olyan, ami a férjednek szól,  felnőtt humorral tarkított, családtagnak szóló, de még olyan is amit egy titkos szerelmednek küldhetsz el. Ezer féle kép ezer féle szöveg, zenélős, csillogó, kinyithatós, poénos tehát bő a választék.

Én is nagy gondban voltam, amikor választanom kellett egyet a páromnak, amit később fel is adtam postán több levéllel együtt, amit bizonyára sok olvasóm meg is kapott a hírek szerint :)

H nem kapott virágot, se bonbont, se egy képeslapot, cserébe L elvitte őt és minket vacsorázni a baráti társaságukkal. Nem messze van egy nagyon ízléses indiai étterem, szintén a kínaihoz hasonló „Trófea” rendszerben egy hatalmas tánctérrel megspékelve. Mivel a múltkor bemutattam korlátlan fogyasztási képességemet nekik, gondolták biztos, hogy ezzel jobban járnak anyagilag :)

Hosszas előkészületek után (mert hogy mindenkinek be kellett göndörítenem  a haját + smink stb.) végre megérkeztünk a dübörgő zenétől hangos helyiségbe. Gondoltam, igen ez a nekem való hely (közben persze az is eszembe jutott, hogy egy babának viszont nem feltétlenül fog ez tetszeni, de ennek ellenére végig aludta majdnem az egész estét)..és VALÓBAN. Ferge…MOST FIGYELJ tegesen éreztem magam. Megkaptam a jutalom tequiláimat és még sört is. Lehet ennek volt köszönhető (bár én nem éreztem, hogy bármit is ittam volna), de még táncolni is volt merszem, sok unszolás után. Nagyon szégyelltem magam eleinte, mert ismét én voltam az egyetlen a teremben, aki nem volt indiai és ez valljuk be kicsit kellemetlen tud lenni. Teljesen más kultúrájú táncuk van (pl. sokan mezítláb táncoltak, bár ez itt is tapasztalható némelyik nem túl szomjas lánynál :)) és nem utolsó sorban mindenki bámult, hogy mit is keresek ott.

Aztán mikor feloldódtam elkezdtem érezni a ritmust és később már nem érdekelt ki mit gondol, csak átadtam magam a szabadság érzésének. Lüktetett bennem a ritmus, a lábam mintha magától mozgott volna, úgy táncoltam, mint még azelőtt soha, magam is meglepődtem. Pedig mai számomra is ismert zenék mentek, nem mindenféle indiai popzene. Miután túlhevülten visszatértem az utolsó falatokhoz az asztalunkhoz mindenki arcán a döbbentet láttam. Kérdezték, ha ilyen jól tudok táncolni, akkor miért nem mertem és hogy én hol tanultam ezeket a lépéseket.( Nem hazudok így volt) Nem akartam hinni a fülemnek!!!!!! Éééén?? Aki sose tanult táncolni és megbotlok a saját lábamban?? Nem tudom, hogy váltottam ki belőlük ilyen érzéseket, de minden esetre nagyon örültem neki és az este hátra levő részében le se akartak rólam szállni, mindenki táncolni akart velem hirtelen, fiú lány, gyerek egyaránt.

Még párszor elmentem valami harapnivalóért vagy egy-egy finom naan-ért, mert a sok tánc után folyton éhes voltam. Itt nem is volt meglepő, mert mindenki azt csinálta, hogy elment ételért, leült, és ha éppen olyan zene következett, ami táncra perdítette, akkor ott hagyott csapot, papot és rohant táncolni, majd ha a szám véget ért visszatért a maradék vacsorájához. Persze azért sem néz itt senki furcsán, ha kézzel eszel mindent, mert náluk ez a megszokott, igen még az étteremben is. L mesélte, hogy Indiában állítólag vannak helyek, ahol éttermekbe, amikor bemész, van kéz-, és lábmosó is.

Szuperül zárult tehát ez az este és ahhoz képest, hogy ugyanannyit ittam pontosan, mint L, csak én szívószállal, teljesen józan tudtam maradni, épp hogy csak a gátlásaimat oldottam kicsit, míg ő a világát nem tudta. Innen is látszik, hogy jó magyar vér csörgedezik az ereimben. :) Ezzel zárnám soraimat. Puszi mindenkinek!