Norwich és a kínai trófea

Most van egy kis időm, hogy megosszam veletek nem régiben tett utazásunkat Norwichba. Ez egy kisebb város Leicesternél és kb. 3 órára van innen.

Kora eti órákban indultunk neki a hosszú útnak pénteken. Előzetesen csak annyit tudtam erről az egészről, hogy azért megyünk, hogy kifessük a régi házukat, amit most kiadnak albérletnek. Új lakója lesz a háznak és rendbe akarták hozni. Azt mondták ne aggódjak nekem ez szinte pihenés lesz, mert hívtak embert aki festeni fog. Nem így lett…

Igaz még az oda úton tudtam pihenni (majdnem végig aludtam az utat :$), de amint megérkeztünk feladatok százait láttam magam előtt. Nem azért, mert annyira borzalmas állapotban volt, sőt nagyon szépen be volt rendezve, aranyos kis házikó nagy kerttel. Hanem azért, mert én olyan vagyok, hogy ha látom ha van tennivaló, akkor egyből aktivizálom magam, no persze ez otthon nem jellemző rám túlzottan. Nem értem ez miért van, de én másnál sokkal jobban szeretek takarítani, mint otthon..

Mikor beléptünk a házba, kiderült, hogy nincs fűtés, hát én ennek külön örültem, mert itt Leicesterben van, de még így is pulcsiban meg melegítő alsóban alszok, úgy fázok. Imádkoztam, hogy megérjem a reggelt 3 réteg ruha, 2 zokni és 2 takaró társaságában.. Azért egy látvány kandalló volt a nappaliban, ahol aludtunk, de ha nem mellette ültem ugyanúgy vacogtam.

Aztán ahogy megérkeztünk, szinte indultunk is vendégségbe a család egyik régi barátjához. Nekik is 2 gyerekük van. Itt ismét kipróbálhattam a dosa sütés örömeit. Újabb tapasztalatokat gyűjtöttem, szóval ha hazamegyek már profi leszek, csak aztán majd ne szokjatok rá, mert nem tudom majd mindennap beszerezni a hozzávalókat.

Másnap virradóra eljött az ideje a festésnek, reggel 10 fele megjelent a festő, akiről később tudtam meg, hogy valójában kertész, H-ék régi kertésze. Ez később igen csak megmutatkozott szakmailag. Amikor megláttam, mit szerencsétlenkedik a két férfi (L és a kertész, hívjuk most így), nem bírtam tovább tétlenül nézni és beáldoztam az egyik pólómat és segítettem festeni, nem sajnálva frissen mosott hajamat és sminkelt pofimat, kezembe vettem az irányítást. Ennek az embernek fizettek, nem kevés pénzt, hogy segítsen festeni, de megint csak azt mondogattam magamban, mint a költözésnél, hogy bárcsak ne tették volna. Szerintem az elég ciki, ha két pasinak én mutogatom, hogy kéne festeni, mert mint kiderült 0 tapasztalata volt mindkettőnek, de ők gondolták neki ugranak. Neki is ugrottak, úgy ahogy voltak, takarófólia nélkül Lonsdale gatyában :D Amikor láttam, hogy ráadásul az enyhén drappos színű falhoz sikerült venniük egy hófehér festéket, kicsit elkapott az ideggörcs, hogyitt bizony nem elégséges a felszínes munka, amit ezek az emberek művelnek. Ebben a pillanatban két mutató ujjamat a vödörbe mártottam és felfestettem arcomra a jól megszokott harci csíkjaimat és teddyhengert ragadtam, mindezt a kedvenc Hello Kittys zoknimban :D Azután, hogy látták, kipótolom és kijavítom, amit ők kihagytak és elrontottak a falon, már csak „Teacher”-nek hívtak :D Tudom okoskodásnak tűnhet ez így leírva, de komolyan képtelen voltam nézni ezt a bénázást. Meg azokat a hatalmas foltokat, amiket a padlószőnyeg magába szívott a diszperzitből…. már előre láttam, mi lesz a sorsom másnap. Ez a lelkesedésem a festés iránt odáig fajult, hogy a kertész idő előtt lelépett és l is megunta a mókát, így mire végeztem a fürdőszobával, azon kaptam magam, hogy egyedül festetem ki az egészet.  Összesen 5 helyiséget festettünk, kicsit fáradt voltam.

Mikor levakartam az utolsó festék foltot is magamról, puccba vágtam magam, mert L annyira hálás volt a munkámért, hogy azt mondta elvisz a kedvenc kínai éttermébe itt Norwichban.

Így is lett. Reggel azzal kezdtem, hogy eltávolítottam a keletkezett tócsa méretű festék foltokat a padlószőnyegből.. kicsit deja vu-m volt.  Aztán amikor felszáradt egy kefe segítségével összegyűjtöttem a szőnyegben maradt eszméletlen mennyiségű port és hajszálakat. H-ék rosszul voltak, mikor meglátták, hogy mit nem szedtem ki a szőnyegükből, abból a szőnyegből, amit elvileg az előző bérlő kitakarított. Nekik sem kellett több, lefényképezték telóval a kollekciót bizonyítékként, így a kaució ugrott az előző albérlőnek. Szerintem mondjuk jogosan.

H-ék annyira elégedettek voltak a munkámmal, hogy azt mondták hálájukat pénzben is kifejezik majd ha hazaértünk. L pedig felajánlott egy éttermi vacsit és 4 tequilát „szakértelmemért cserébe”. Azt mondták elmegyünk a kedvenc kínai éttermükbe.  Én csak „kínai Trófeának” neveztem el, mert olyan rendszer volt, mint otthon a Trófeában. Fizetsz és korlátlanul ehetsz óriási választékból és van grill része is, ahol a nyers húsokat hagymákat megsütik neked, ha szeretnéd. Gondoltam megragadom az alkalmat és pótolom a fehérjéket. Én ha jól számoltam csak főételből 4 fajtát ettem s még előétel, kicsi gyümisali és 3 féle torta a végén. Majd’ szétdurrantam. Csak pipi ciciből megettem vagy 5 szeletet… Úgy faltam mindent, mint aki két hete nem evett, pedig itthon is eszek bőségesen, de jó volt kicsit az íz világ váltás már, kicsit kezdem unni a csípőseket, így leváltottam „kicit cípőszekre” :D

Másnap délelőtt még elvégeztük az utómunkálatokat, ekkor visszatért a kertész,  és amíg én gubbasztva takarítottam ő hátulról fenéken billentett. Mivel totál váratlanul ért a dolog egy „Hey”-en kívül nem igen tudtam mást mondani neki, de nem hagyott nyugodni a dolog, hogy egy teljesen ismeretlen pasi engem nem rugdosson direkt, így (kicsit ugyan infantilis megoldással, de) beköptem H-éknak miután elment, Ekkor felhívták, hogy miért csinálta ezt, persze teljesen zavarban volt állítólag és közölte, hogy véletlen volt biztos. Persze, én vagyok a paranoiás, tudom..

Késő esti órákban indultunk vissza haza, senkit nem kellett álomba ringatni az úton, de főleg engem nem, szinte az egész utat megint végig aludtam.