ELSŐ SZABADNAPOM

Most megpróbálom behozni egy kicsit az elmaradásaimat, ezért még az előző hétvégémről szeretnék nektek mesélni, mert számomra nagyon izgalmas volt. Szombaton első utunk a rendőrségre vezetett, ugyanis valaki előző nap este neki ment H autójának és behorpadt a kaszni. Így bejelentést tettünk. Nagyon élmény dús a kinti életem, mert például rendőrségen még Magyarországon sem voltam, bár szerintem addig jó. Ez ügyben egyébként az óta sincs semmi hír: (Sajnos nehéz kideríteni, hogy ki volt az. Ez után haza mentünk és H meg kért, hogy vágjam le K haját. Azt mondták, hogy ő lesz a próba, és ha tetszik nekik, akkor talán bevállalják ők is L-el.  Nagyon tartanak a fodrászoktól állítólag. K-nak nagy nehezen levágtam a haját. Nehéz volt, hogy közben mesét akart nézni, össze visszaforgolódott, de nem nagyon tudtam rászólni, hol a nyelvi nehézségek miatt, hol meg azért, mert nem az én dolgom, hogy neveljem. Végül is jó lett, tetszett mindenkinek, szóval egy későbbi hajvágás reményében távoztam a szobámba elégedetten. Külön pénzt ezért nem kaptam, nem is kértem, majd meglátom a későbbiekben hogy alakul.

Vasárnap eljött végre a várva-várt szabadnapom. Na persze nem azért, mert olyan rossz itt, csak kellett ez a kis szabadság nekem. Gyorsan ledobtam a böfiztetős, takarítós rongyaimat és átvedlettem shoppingolósba, megtisztelve ezzel a várost. Nem szoktam otthon magam puccparádéba vágni egy pláza miatt, de most olyan jó érzés volt, hogy kiszabadulok és van érelme kisminkelni magam, mert nem fog lefolyni a vasalógőzétől stb. Mivel a másik magyar lány, aki anno beajánlott, nem tudott aznap eljönni velem, így kénytelen voltam neki vágni egyedül az utazásnak. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy élő GPS, szóval nagy szó ez tőlem, hogy egy magam elmertem indulni. H nagyjából mindent elmagyarázott, de ahogy a buszmegállóba értem, máris kételyek támadtak bennem, hogy melyik irányban is kéne felszállnom a buszra, mert a táblák nem igen utaltak semmire. Egy arra járó Porschés fazont megkérdeztem, hogy melyik irányba van a városközpont. Természetesen pont a túloldalon volt a buszmegálló. Nem sokkal később jön egy busz, amire az van írva: CITY CENTRE. Szóval akkor mégsem jó helyen állok? –gondoltam, de közben már át is szaladtam persze előtte hatszor körbe néztem balra-jobbra; jobbra-balra, hogy jön-e kocsi. Szerencsémre rendes volt a sofőr és megvárt. Zihálva tört inglissel kértem egy napi jegyet és boldogan elfoglaltam a helyem elöl a buszon (nehogy lemaradjak valami látványosságról) Út közben gondolkodtam, hogy valószínű azért vannak ilyen kevesen a buszon, mert itt elég komplikált megoldani a bliccelést. Mikor feltűnően sok ember szállt le, konstatáltam, hogy valószínű a végállomáson vagyok, de azért megkérdeztem a sofőrt, biztos, ami biztos. És igen MEGÉRKEZTEM sikeresen!!!
Büszkeség töltött el, amikor megpillantottam a Váci utcára emlékeztető sétálóutcát. Úgy tervezetem benézek minden boltba, mert rengeteg időm van, a magam ura vagyok, szóval nem állíthat meg senki!! Legelső bolt amibe bementem a H&M volt. Annyira nem volt nagy szám, mert manapság már szinte ugyanaz a készlet, ami otthon, de mégis más érzés volt oda bemenni. Aztán később felfedeztem, hogy ez ráadásul emeletes, nekem sem kellett több, már szaladtam is föl…a gyerekosztályra :D Kicsit sem volt logikus…. na mindegy gondoltam, ha már itt vagyok kigyönyörködöm magam a sok szép Hello Kittys göncben és babarucikban. Később megláttam, hogy itt az emeleten is van kijárat, na de hova vezet –gondoltam. Mikor kiléptem azon a kijáraton, kiderült, hogy egy kis plázába érkeztem, csak én ezt még az utcáról nem tudhattam. Innentől megnyílt előttem a világ!!! Számtalan ruha bolt és minden egyéb várt rám, köztük a r emlegetett 1 font-os bolt is, ahol valóban minden 1 font, nem úgy, mint otthon. Utálom az eurós és a 100 Ft-os boltokat, hogy van két dolog ennyi pénzért minden más meg drágább. Itt ezt nagyon korrektül betartják, sőt ha valamit olcsóbbnak gondolnak 1 fontnál, akkor ezért az árért többet kapsz, így oldják meg. Valószínű ide nem matekzseniket vesznek fel pénztárosnak :D Miután ilyen ügyi voltam, hogy eltévedés nélkül megtaláltam mindent, úgy döntöttem, hogy megjutalmazom magam pár aprósággal és egy új klaviatúrával, hogy tudjak nektek írni könnyen. Nem tartom magam telhetetlennek, de annyira bejött ez a jutalom dolog, hogy ki találtam ezt befogom vezetni. Hét végére, ha túléltem és elégedett vagyok magammal, akkor mindig meglepem magam pár aprósággal, mert ez nekem most jár. :P Egyébként az inglisek is nagyon készülnek a farsangra,mert sok bolt kirakatában nem akármilyen felnőtt jelmezeket találhatunk. A képen remélem jól kivehetőek, hogy ezek rendes felnőtt méretű kezes lábasok, jókat nevettem rajtuk.

Ezen kívül egyébként még egy lottót is feladtam, mert egyszer a kocsiból láttam, hogy átszámolva forintra itt 8milliárd éppen a főnyeremény. Gondoltam miért ne próbáljam meg, ugyanannyi esélyem van, mint az ingliseknek és hadd fájjon csak a fejük, hogy egy magyar lány viszi el a pénzüket  :P (Azóta volt amúgy sorsolás, de sajnos csak 1 találatom volt, de nem adom fel;)

Eltelt pár óra és kielégülten távoztam a Kánaánból, mert tudván, hogy este 6 után nem sűrűn jár a busz, úgy éreztem nem tanácsos tovább maradni. Jó is, hogy így tettem, mert hazafelé el is kapott egy kis eső.  Haza fele történt ismét egy kisebb incidens, mert megint megtalált egy fekete srác, aki egyébként most tényleg angol volt, bár szerintem teljesen amerikai angolt beszélt, mert nagyon nehezen értettem meg a szavait, bár lehet, hogy ez a sörnek is köszönhető volt, amit a kezében tartott. Próbáltam lerázni, mire ő megállapította, hogy azért nem akarok hozzá átmenni, mert fekete. Pedig mondtam neki, hogy van párom. Ezt nem szeretem a feketékbe, hogy saját maguknak generálják az előítéleteket. Eszükbe sem jut, hogy csak szimplán nem jönnek be vagy van pasim vagy akármi. Nem értem őket…
Ezt leszámítva utam sikeresen végződött és a fülemen is szatyrokkal, de boldogan, újratöltődve és frissen tértem haza.