Ahogy  ígértem nektek, most írok a kenyerekről, amiket ők esznek és kanál helyett használják a legtöbbet. Amiket eddig próbáltam azok a CHAPATI (csápáti),  DOSA (dószá),  NAAN és a PURI. Ezek közül én magam csak a PURI kisütésében segítettem, a többit csak ettem. Próbáltam recepteket kicsikarni H-ból, de mindig csak az a válasz, hogy nézzem amit csinál és akkor mindent megtanulok. Ennek ellenére próbáltam keresni a neten valami használható receptet.  Egyiket sem szokták megtölteni, de én azért kipróbáltam mindegyiknél ezt a módszert is.
 

CHAPATI

Ez volt az első fajta ’kenyér’ amit itt ettem. Sajnos az elkészítését még sosem láttam, mert H már előre legyárt mindig ipari mennyiséget belőle és csak a mélyhűtőből előveszi. Megfigyeléseim szerint náluk ez az alap. Ha valakinél ilyen nincs otthon simán vagy lefagyasztva, akkor szerintem nem is igazi indiai. Kerestem receptet, nem tűnik túl bonyolultnak, de épp ezért ízre se várjatok valami nagy csodát, mert semmi extra. Ez a recept, nekem hitelesnek tűnik: https://www.nosalty.hu/recept/chapati Szerintem aki kísérletezni akar, kezdje ezzel, mert ez talán a legegyszerűbb. Megtöltésre, akár tortilla lap helyett, ez bizonyult a legalkalmasabbnak.

DOSA

Ez az amit H úgy emlegetett az „indiai palacsinta”. Valóban hasonlít rá, de ők mint mondtam nem tültik meg édes lekvárokkal, kakaóval, hanem csak a főételt kanalazzák ezzel ki.  Sajnos használható DOSA receptet nem találtam, de utánma fogok járni, megígérem, mert nagyon finom. Annyit tudok még róla mondani, hogy a palacsintával ellentétben H úgy sütötte ki, hogy spirálisan csurgatta a serpenyőbe, ami nekem szokatlan volt.

NAAN

Igaz, hogy ilyet még csak mirelit formájában ettem, mégis ez a kedvencem, mert van belőle fokhagymás verzió is, ezért engem a lángos ízére emlékeztet. Rákerestem erre a receptre is, aztán megértettem, hogy H valószínűleg nem véletlen vett mirelitet, mert elég macerás megcsinálni: https://www.nlcafe.hu/gasztro/20120427/indiai-naan-kenyer-recept/  Nagyon nagyon finom és laktató, amikor csak van itthon én ezt eszem  ;) Rettentő puha a tésztája.

PURI

Amikor először ilyet csináltunk H-val, azt hittem valami édesség készül, mert teljesen egy farsangi fánkra emlékeztet a kinézete, csak lekvár nélkül. Egyébként ez is elég egyszerű és nagyon gyorsan megsül baromi nagy adag egy kevéske tésztából is. A hozzávalókat sajnos szintén nem láttam, de az alábbi recept szerintem nem lehet rossz. Annyit bizton állíthatok, hogy miután összegyúrtuk a tésztát és kevés ideig állni hagytuk, kis golyókat formált belőle H, amiket később kinyújtott kör formájúvá. Ezeket aztán olajban kisütöttük, de nem akárhogy! Amint az olajba belerakjuk a kerek lapokat egyből le kell nyomkodni azzal a fém lyukacsos lapáttal (nem tudom a nevét, most így hirtelen) Mindezt óvatosan, hogy azért legyen lehetősége a tésztának felduzzadni. Amikor már hasonlít egy megijedt gömbhalra (csak tüskék nélkül), akkor kell megfordítani. Mindez pár másodpercen belül bekövetkezik tehát nem ajánlatos ott hagyni, hogy „majd később ránézek”. Ezek a gömbök később leeresztenek, tehát ezt ne éljétek meg kudarcként. Egyébként H engem megdicsért, hogy milyen jól megy a PURI sütés, hát nekem sem kellett több, gyorsan le akartam nektek videózni, de persze Murphy közbe szólt és nem sikerült, úgy ahogy előtte, de azért ha van kedvetek nézzétek meg:
https://www.youtube.com/watch?v=f3RSp67P5fw&feature=youtu.be

Sajnos ide nem engedte feltölteni, mert túl nagy volt a mérete. Általam talált recept: https://govindananda.blogter.hu/152521/recept__puri
Ez pedig egy „profi” indiai által készített PURI videó:
https://www.youtube.com/watch?v=vaXf-n-4Y5A

Ne haragudjatok, hogy oly régen írtam, most költözünk és így nagyon sok tennivalóm van, de erről majd részletesebben később tudok csak írni, mert el vagyok maradva a korábbi beszámolóimmal is, pedig lenne mit mesélnem.

Képzeljétek nem olyan rég, végre tudtam kicsit nézelődni, vásárolni, mert eddig akár hányszor ilyen helyen oltunk, nekem a kocsiban kellett maradnom a gyerekekkel.  Már napok óta el szerettem volna menni egy drogériába, mert itt ahol lakunk nincsen nagyon semmi, csak egy kis bolt meg egy gyorsétterem és egy ATM. Még pár napja jeleztem H-nak, hogy szeretnék beszerezni egy arcradírt, mert botrányos az arcom, mióta itt vagyok, habár az elődöm figyelmeztetett rá, hogy a nagy páratartalom miatt tiszta ragya lesz a fejem.  Első utam ezért egy Müllernél kétszer nagyobb drogériába vezetett. Mindezt úgy, hogy H a férje kocsijában hagyta a babakocsit, tehát A-t végig cipelhettem a babahordozóban… Élmény volt és az izomláz garantált volt másnap, mert ha már ott jártunk, úgy gondolta H, hogy nézzünk körbe más boltokban is. Ez a hely hasonló volt, mint Pesten az Outlet. H mutatott egy klassz sport boltot, ami nagyon olcsónak számít itt. Én azért nem költekeztem túl magam, de egy új, akciós  snapbackkel azért megajándékoztam magam. Kellett ez kicsiny szívemnek.:) Úgy döntöttem, hogy ez nekem most jár! :P

 

Miután már majd’ leszakadt a kezem a babát cipelve, H úgy döntött menjünk el egy mekibe kajálni. Igen jól olvastátok, egy Mc Donald’s-ba!!! Nem akartam elhinni. Én ezelőtt meg sem mertem említeni ezt a szót a jelenlétükben. Azt hittem, ez nekik egy bűnbarlang! Úgy tűnik ők lazábbak, mint gondoltam. Persze felfokozott izgalmi állapotomban, hogy végre fehérjéhez jut a szervezetem, sikerült megint elfelejtenem, mire beértünk, hogy nem biztos, hogy örülnek, ha sima hamburgert eszek. Náluk egyébként számomra vicesen ’negyed fontos’-nak hívják a képen látható burgert. (Erről egyből persze beugrott a Ponyvaregény egyik jelenete) Ők meg csibeburgert és nuggetset ettek. Ennek ellenére nem borultak ki, tetszik, hogy ilyen rugalmasak!

A fárasztó nap után megláttam az esőcseppeket Leicester utcáin. Furcsa, mert egyébként ki nem állhatom az esőt, de akkor valahogy mégis mosolyra görbült a szám, mert ez volt az első eső amit láttam, mióta itt vagyok. Boldogság lett úrrá rajtam, mert hajlamos vagyok néha elfelejteni, hogy itt vagyok. Az, hogy napi szinten beszélgetek veletek magyarul, itthon meg minden indiai, elfeledteti velem, hogy hol is vagyok most igazán. Angliáról nekem az első szó, ami eszembe jut az az ESŐ. Ezt most láthattam, így tudatosult bennem, hogy igaz a házon belül Indiában érzem magam, de amint kilépek az ajtón Anglia tárt karokkal vár. Érdekes érzés ez, olyan mintha két országban határánál lennél és a határ a bejárati ajtó.  
 

SZIASZTOK!

ISMÉT JELENTKEZEK EGY JÁTÉKKAL, ÁM EGY KICSIT MÁS JELLEGŰ LESZ, MINT AZ ELŐZŐ! EZÚTTAL A MEMÓRIÁTOKAT ÉS A GYORSASÁGOTOKAT KELL HASZNÁLNOTOK! A DÍJ EZÚTTAL EGY KIS ANGLIAI CSOKI CSOMAG! A SZABÁLY MOST AZ, HOGY SZOMBATON, AZAZ FEBRUÁR 2-ÁN ESTE 8 ÓRAKOR (magyar idő szerint) KELL ELKÜLDENI NEKEM E-MAILBEN A HELYES MEGOLDÁST! HA 8 ÓRA ELŐTT KÜLDI VALAKI, AZT SAJNOS NEM VESZEM FIGYELEMBE, HIÁBA HELYES! TEHÁT CSAK A 8 ÚRA UTÁN ÉRKEZETT E-MAILEKET TUDOM ELFOGADNI. AZ NYER, AKI ELSŐNEK KÜLDI EL A HELYES MEGFEJTÉST AZ edasz23@gmail.com  -RA! A JÁTÉKOT SZOMBATON ÉJFÉLKOR FOGOM LEZÁRNI. EREDMÉNY HIRDETÉS VASÁRNAP VAGY HÉTFŐN VÁRHATÓ, ATTÓL FÜGGŐEN, HOGY MIKOR LESZ IDŐM^.^ VÉGÜL A KÉRDÉS:

AZ ITTENI ELSŐ PIZZÁMON MILYEN FELTÉTEK VOLTAK?

SOK SIKERT MINDENKINEK!!! <3

Örömmel tudatom veletek, hogy beszereztem egy új billentyűzetet, szóval megint tudok nektek írni!! Igaz, hogy ez angol, ezért még szoknom kell, hogy melyik ékezetes betű hol van, mert én nem tudok vakon írni, de azért igyekszem! Nemrégiben érkeztek H-ékhoz spontán vendégek, állítólag valami régi ismerősük és úgy néz ki, hogy a városba fognak költözni. Ez alkalomból H úgy gondolta, hogy készít pizzát illetve desszertet is és még előző nap jártunk egy indiai cukrászdában, -ahol minden felismerhetetlen volt számomra- így voltitthon némi nasi vendégvárónak is. A pizza készítés elég murisan sült el, mert H-nak ez nem egy rutin kaja, SŐT nagyon azt sem tudta mit szoktak rátenni feltétnek. A tésztát saját kezűleg gyúrni meg pláne nem próbálta meg. Ilyen fagyasztott lapokra rakodrukn a dolgokat, de mivel felvágott ebben a háztartásban annyira gyakran van, mint nálunk ghí, így jobb híján gombát raktunk rá meg kaliforniai paprikát és az én javaslatomra kukoricát mindezt egy ketcupös alapra, a tetejére pedig cheddar sajtot szórtunk. Mit ne mondjak, nem volt az a kifejezetten olaszos pizza. Nos aki ismer tudja, hogy én se a paprikát, s e a gombát nem eszem meg semmilyen körülmények között. Ennek ellenére (mivel H tudja, hogy a pizza a kedvencem, csak nem ez a fajta) a gombákat letúrva róla, leküzdöttem egy szeletet, hogy ne sértsem meg. Mikor kérdezte, hogy mi a baj, nem ízlik?! akkor mondtam neki, hogy mi nem igazán ilyesmkiket szoktunk rápakolni. Említettem neki, hogy sonkát meg bacont satöbbi. Ennek jhallatán teljesen kiakadt. Persze tudom, hogy ők nem esznek marhahúst, de nem nagyon értem, hogy ha kimondom azt a szót, hogy sonka vagy hogy hús, miért akad ki teljesen?! Már sokszor elmagyaráztam nerki, hogy alapvetően én sem támogatom a marhahúst és nem fog hiányozni, de hiába.. Ő akár hányszor meghallja az említett szavakat, csak erre tud gondolni, hogy szegény boci. Nem tud elvonatkoztatni tőle, hogy léteznek más fajta husik is a világon. Kicsit beszűkűlt a látásmódja ezen a téren sajnos. A végén végül ráfanyalodtam a jól megszokott indiai kajára és inkább megettem az előző napi maradékot, mint ezt a vegának sem mondható pizzát. Pedig aki ismer, tudja, hogy a pizzáért élek halok és nem gondoltam, hogy létrzik olyan szituáció, amikor ott hagyni kényszerülök. Kicsit vicces volt ez a szerepcsere, hogy az indiaiak tümték magukba a pizzát én meg faltam az indiait. Az egyik vendég meg is lepődött, kérdezte, hogy ennyire szeretem az indiai kaját? Inkább nem fejtettem ki.
 

Egyébként a desszert, amit H készített, leginkább egy agyon főzött nagyon vékony spagetti, tésztára hasonlított. Olyasmi, mint amit a levesbe teszünk. Kérdeztem, hogy ez tészta-e, de azt mondták, hogy nem. Kérdeztem miből készül és megállapították, hogy vízből és lisztből J Most lehet, hogy én vagyok sügér, de tudtommal a tészta is ebből készül, csak a jobb fajtákban van tojás is. Szóval szerintem csak Ők nem tudnak róla, hogy tésztát esznek desszert gyanánt. Egyébként nagyon gejl volt, nekem nem nagyon ízlett. Főleg, hogy mindenütt mazsolák lepték el. Na jó meg volt benne egy kis mogyoró is. A másik desszert, a bolti, az egész ehető volt. A legtöbbnek az íze a marcipánéra hasonlított, kiderült nem véletlen, mert mandulákból készítik ezeket is. Azért ne irigykedjetek, koránt sem volt olyan jó, mint a mi Szamosunk!

Másnap eljütt a szombat, az első (fogjuk rá) pihenőnapom. Ettől függetlenül otthon maradtam, gondoltam csapok egy filmezős napot, mert mióta itt vagyok még nem igen volt időm ilyen elfoglaltságokhoz. Aktuális filmeket terveztem be aznapra. Ez nálam azt jelenti, hogy például az ide repülésem előtt egy nappal megnéztem a Légcsavar című filmet. Aki nem látta volna, az egész film egy repülőn játszódik. Egyébként ajánlom mindenkinek, jó kis izgis film, de nem gyerekeknek való! Szóval e heti választott filmjeim az "Egy bébiszitter naplója" és a "Gettómilliomos" volt. Előbbi gondolom érthető, hogy miért. Kicsit, na jó NAGYON azonosulni tudtam mmost a főszereplővel. Aki nem látta még, ezt szintén csak ajánlani tudom- Vígjáték! Utóbbi filmem pedig Indiában játszódik. Több Oscar díjat is megnyert ez a film..nem véletlen. Nagyon szépen fel van építve és nagyon reálisan mutatja be a nyomornegyedek világát is. Még sokáig ragizhatnám, de most nem, mint filmkritikus vagyok jelen, szóval ezt hagyjuk, de ennek a megtekintését minden erős idegzetű felnőttnek kötelezővé tenném. Egyébként már azt is kitaláltam, hogy következő szabadidőmben pedig a "Csavard be, mint Beckham"-et fogom nézni. Ez az egyik nagy kedvencem. Egy indiai lányról szól, aki Angliában él és szeretne focista lenni. Tisztára mintha nekem készült volna ez a film, nagyon szeretem!
Mai napi érdekesség: a zuhanyzó. Erről még elfelejtettem beszűmolni eddig. Lehet ez csak nekem új, de gyanítom, hogy ebben is az inglisek butasága van, hogy itt bizony két csap van, külön egy a melegnek és egy a hidegnek és ezen kívül van egy "doboz" én csak így hívom, nem tudom a nevét és ennek segítségével állíthatom be a zuhanyrózsából jövő víz erősságét ás hőmérsékletét- Viszont ha fürdeni szeretnénk , akkor a két sapos megoldással kell beállítani a vizet és itt nem keveredik össze egyből, tudom, mert alű tettem a kezem. Remélem érthetően magyaráztam el. :) Íme egy kép ezekről, hát ha így jobban el tudjátok képzelni.

Üdvözlök Mindenkit!  Ismét jelentkezem pár hírrel. Igaz, a klaviatúrám még mindig nem az igazi, azért rávettem magam az írásra, mert úgy érzem,mint ha egy kicsit javult volna, de az is elhet, hogy már csak hozzá szoktam a püfföléséhez…
Örömmel tudatom,  hogy közjegyző jelenlétében megtartottuk a sorsolást! A helyes megfejtés indiai tea volt, de a tejes teát is elfogadtam helyes válasznak, mivel ez a tea tejet tartalmazott. Sajnos nem sok helyes tipp érkezett, de azért köszönöm Mindenkinek a lelkes részvételt és ne csüggedjetek, mert úgy tervezem minden héten lesz valami játék számotokra, ha van rá igény?! De nem is akarom tovább fokozni az izgalmat, így bejelentem, hogy a szerencsés nyertes, akit K kisorsolt nem más, mint az én keresztanyukám: ILDI!!! Gratulálunk neki!!

Most, hogy kicsit lejjebb ment az adrenalin szintetek,mesélek kicsit Nektek az elmúlt napok élményeiről. Kezdem talán K heti cukiságaival… hát ha így egy kicsit jobban megismeritek ezt a kis fickót.
1.történet
K és szülei már próbálnak aludni, de K-nak be nem áll a szája.  Nekem még nyitva volt az ajtóm (amit ők nem tudtak) és így hallottam, hogy K megkérdezi H-tól, hogy én meddig maradok velük. H mondta neki, hogy valószínűleg 3 hónapot, de lehet hogy picit tovább is. Erre azt mondta K, hogy ő azt szeretné, hogy örökkön örökké velük maradjak. Ez annyira megérintette a szivemet, hogy majdnem elpityeredtem. Lehet túl érzékenynek gondoltok most, de hallanotok kellett volna, ahogy azt mondja, hogy: „forever and ever”.  Filmbe illő volt ez a mondata, pedig elhihetitek,hogy nem jópofizok, vele sem teszek kivételt, ahogy egyik gyerekkel sem. Ha rosszul viselkedik ugyanúgy rászólok,mint ha az én borjam lenne. Egyébként egyre gyakrabban mondja azt is, hogy:  Edina, I love you  :’)
2.történet
Jöttünk haza úszásból és a kocsiban H úgy gondolta gyakorol egy kicsit K-val. Most azt tanulják, hogy milyen anyagok vannak, mi miből készül. Eljutottunk a házikótól a háztetőig és kérdezte H, hogy miből van, mire K: cserépből és füstből :D H nem értette, de K bölcsen elmagyarázta neki, hogy hát a kéményben az van, mert valaki belerakja! :DD (nagy röhögés volt részünkről)
3.történet
Kérdeztem tőle pár napja,hogy van-e barátnője az osztáyban/suliban. Persze a tőle megszokott módon kielégítő választ kaptam: nincs,mert Ő utálja a lányokat, de külön hozzátette, hogy engem nem utál,mert én NŐ vagyok (ezt így kiemelte)

Hát nem édes?? És mind ezt 6 évesen!! Sokszor nagyon meg tud lepni, hogy milyen értelmes. Baromi jól magyaráz ha valamit nem értek, szóval én csak úgy hívom az „angol tanárom”.

JÁTÉK!!!!!
VAN EGY KIS TECHNIKAI PROBÉMÁM A NETBOOKOMMAL,AMI MEGNEHEZÍTI AZ ÍRÁST, VISZONT NE AGGÓDJATOK, BEFEJEZTEM AZ "ÁTLAGOS NAP" CÍMŰ CIKKEMET, CSAK MOST PAPÍRRA VETETTEM GNDOLATAIMAT ÉS ÁTKÜLDTEM FOTÓN ÖCSÉMNEK, HOGY GÉPELJE BE NEKEM. AMÍG NEM KAPOM TŐLE VISSZA, ITT VAN EGY JÁTÉK, NEKTEK OLVASÓKNAK! AKI KITALÁLJA, HOGY MI LÁTHATÓ A KÉPEN A BÖGRÉMBEN, AZ ÉRTÉKES NYEREMÉNYBEN RÉSZESÜL!! NETALÁNTÁN TE TUDOD VAGY VAN EGY TIPPED? KÜLDD AZ edasz23@gmail.com-ra ÉS A MEGFEJTÉS ALÁ A TELJES NEVEDET PÉNTEK ÉJFÉLIG!! (NEKTEK ÉJFÉLIG:)) A HELYES MEGFEJTŐK KÖZÜL FOGOK SORSOLNI ÉS A NYERTES EGY ANGLIAI BÖGRÉVEL LESZ GAZDAGABB (NEM A KÉPEN LÁTHATÓVAL)! A TÉT KOMOLY, NEMCSAK ÍGÉRET, TEHÁT NE SZALASSZÁTOK EL A LEHETŐSÉGET!!! :) SORSOLÁS ÉS EREDMÉNYHÍRDETÉS: SZOMBATON!!
PUSZI MINDENKINEK!!

Most leírom nektek, hogyan is zajlik egy átlagos napom. Reggel felkelek 6:50kor, ami nálatok 7:50 ugye már. Aztán gyorsan felöltözök és rendbe rakom magam, már amennyire illik. K utánam kel és az a dolgom vele, hogy felöltöztetem, de előtte alaposan bekrémezem az egész testét, mert ekcémás a bőre és ezt nagyon sokszor hangsúlyozza H, hogy nagyon száraz bőrrel rendelkezik, szóval el ne felejtsem. K utálja természetesen ezt, mert nagyon csikis és a hideg rémre is sokat panaszkodik, de általában megoldom.  Az öltöztetésnél nem kell ugye sokat gondolkodnom mit adjak rá, mert itt van iskolai egyenruha, szóval örüljetek gyerekek, hogy ti válogathattok, bár nekünk „szülőknek” be kell valljam lényegesen egyszerűbb ez a megoldás, mint hogy reggel vacilláljon a gyerek a Ben10-es és a Pókemberes felső között, mikor már rég el kellett volna készülnie. Tehát ilyen szempontból praktikusabb. K-val inkább a következő feladatomnál vannak gondok. Mivel ő ha felöltözött, megmosta a fogát és bekrémeztem , akkor általában úgy gondolja, hogy szabad a pálya és mehet ps-ezni. Ezzel még nem is lenne nagy probléma, ha nem kéne minden reggel megreggeliztetnem. Ez abból áll, ahogy H mondaná: „tej reggeli”. Úgy képzeljétek el, mint egy tápszer. Ilyet kell neki csinálnom egy bögrében és kanállal adagolni a szájába, úgy hogy ő áll és átszellemülten játszik (szerintem rutinosabb szülők tudják ez mit jelent) és ugye már az iskolai egyenruhájában van, tehát nagyon óvatosnak kell lennem, nehogy „leetessem”! Ezt a szót most gyártottam, a leegye magát-ból, de mivel én etetem ezért gondoltam így jobban hangzikJ) Ez a por nagyon sok vitamint és tápanyagot tartalmaz állítólag, de a szagát sem bírom. Ezután adni kell neki különböző vitaminokat, de itt a gyerek vitamin is úgy néz ki, mint valami gumicukor (először azt hittem az), szóval nagyon jópofa. Mindezekkel végeznünk kell 7:40ig, mert akkor jön az iskolabusz, amire fel kell raknom K-t. Ez olyan rendszer, mint amit a filmeken vagy a mesékben láttok, azt leszámítva, hogy nem úgy néz ki, mint a filmeke, hanem egy sima kisbuszt képzeljetek el, ami sárga.

Ezért kell tehát sietnünk, hogy elérjük a  buszt, mert ha mégsem akkor H-nak kell iskolába vinnie… Egyébként nem egy távolság a buszmegálló, 50m-re van, szerintem ezt a távot még az inglisek is inchben mérik :D Nagyon jó érzés, hogy van értelme felkelni reggelente, van célunk és hogy gondoskodhatok valakiről. Szeretek felelősséget vállalni, mert így hasznosnak érezhetem magam.

Mikor begördül a busz, K-val könnyes búcsút veszünk egymástól, ami annyit takar, hogy kikapja a kezemből az iskolatáskáját (itt nem 20 kilós szerencsére a kicsik táskája, olyan,mint egy textil dosszié, ez is mindenkinek egyforma iskola logóval van ellátva és egy füzet meg egy ceruza van csak szinte benne,nagyon minimalisták,majd rakok fel képet róla a galériába) és mint eb a piszkát ott hagy,majd felszáll a buszra. A gyerekek már csak ilyenek, se puszi se pá csak mennek. Ők amúgy sem egy nagy búcsúzkodós nép, általában a szülők sem köszönnek el egymástól reggelente. Maximum annyit mondanak már a ajtón kívülről, hogy: ’Bye!’. Nekem ez még furcsa. Ellenben naponta vagy ötször érdeklődnek a pillanatnyi kedélyállapotom iránt. Nem tudom,hogy valóban érdekli-e őket vagy csak udvariasságból kérdik,  de mindenesetre jól esik.

Amint felraktam K-t a buszra, sietek vissza, mert megannyi munka vár rám. H nem szokott konkrét feladatokat adni,mindent magamtól csinálok és ha valami eszébe jut pluszba, akkor még azt is megcsinálom.
 

A mosatlan mindennapra összegyűlik, még úgy is, hogy külön kell mosni a gyerekek és a mi ruháinkat. Ezért általában ezzel indítom a napot. Ezután elmosogatom a reggeli után maradt szennyes tányérokat és az előző esti lefekvésem utáni időkből származó kisebb tányér kupacot. Evőeszköz általában csak akkor van, ha én is ettem, mert ők szinte mindent kézzel esznek, a chapati (náluk ez van kenyér helyett) segítségével. Engem is tanítgattak, úgy éreztem magam, mint a Sir Lancelot étteremben:) Én még ebben elég béna vagyok, sokszor több szósz landol a ruhámon, mint a számban. Én vagyok a harmadik gyerekük :D

Ha K itthon ebédel velünk (pl. hétvégén), akkor közben etetnem is kell, mert Ő az indiai kaját, csak így hajlandó megenni, minden mást megeszik magától.

Visszatérve a napomra, miközben zajlik a mosás, én leszedem az előző nap kiteregetett ruhákat a fregoliról (Tomimnak: teregetőről:D), és bedobom egy zsákba, mert később H ebből kiválogatja melyek a vasalandók. A kedvenceim az apróbb cseprőbb kis babaruhák, imádom őket. A-nak van egy olyan body-ja, amire az van írva angolul: “Szeretem a testvéremet K-t!”. H-ék csináltatták, nagyon édes.

Ezután, amit már H kiválogatott a ruhák közül, azt kivasalom. Ne gondoljatok nagy mennyiségre, általában ez nap 4-5 ruhát jelent, amiben csak 1-2 ing van. Pluszba, ha szeretném, akkor szorgalomból a saját ruháimat is átvasalom (mindig megcsinálom, mert nekem igényem van rá). Ezen kívül, eddigi tapasztalataim szerint H-nak két naponta van igénye az egész lakás ‘sterilizálására’ :) Mielőtt nagy dolgokra gondolnátok, szólok, hogy csak én túlzom el, csupán porszívózást, söprést, a tűzhely lemosását várja el tőlem:)

Mindeközben H alszik és sokszor megkér, hogy verjem fel álmából, ekkor vagy akkor. Ez kicsit kellemetlen nekem, mert mindig félek, hogy frászt kap tőlem. Mikor kimászik a barlangjából, mint a medve, mikor felébred téli álmából tavasszal, mindig megkér, hogy készítsem el a rizst.

Ezt egy nagy tálban szoktam csinálni. H mindig megmondja, hogy aznap éppen hány pohárkával mérjek ki. Megmosom, utána engedek rá vizet, és 20 percre a mikróba rakom. Ez a módszer nekem új, hasonlít Anyuci “lusta krumplipüréjéhez”, ahogy öcsém szokta említeni. Ezt most nem fejteném ki… Nem értem amúgy, ha ilyen sok időre kell berakni, akkor miért nem egyszerűbb már megfőzni, de H ehhez ragaszkodik.

H látja rajtam, hogy nem vagyok totál analfabéta a főzéshez sem, így ma már arra is megkért, hogy vágjam fel neki a krumplit és a hagymát. Bevallom jól esett, hogy látja bennem a lehetőséget és tetszik neki, hogy így érdeklődök a konyhájuk és a kultúrájuk iránt is.

A mai napig egyébként szerintem elég alkalmazkodó vagyok, az indiai íz világra is elég jól reagáltam, eddig mindent megettem, hős vagyok! Viszont tegnap megkérdeztem H-t, hogy ők nem unják-e, hogy mindennap rizst esznek?! Az volt a válasza, hogy nem, mert mindennap különböző ízű szószokkal eszik. Ami részben igaz is az étkezés elejét tekintve, de mire a végére érek, mindegyiknél azt érzem, hogy leég a szám és tüzet okádnék, mint egy sárkány... H visszakérdezett, hogy én unom a rizst?! Mondtam neki, hogy azt nem, mert maximum eszem chapatival vagy naannal vagy purival (ezek hasonlóak, majd lesz külön cikk ezekről). Nekem az az unalmas inkább, hogy mindennap csípős ételeket eszünk, félek, hogy megfájdul a pocim.:(

H nagyon kedvesen reagálta le ezt a mondatomat, mert felajánlotta, hogyha gondolom még “csípősítés” (chilivel) előtt kiszed nekem külön  néha, meg ha gondolom, csinálhatok magamnak bármi kedvemre valót. Bár ez sem egyszerű, mert a minap gondoltam rá, hogy csinálok egy szimpla szendvicset magamnak, de ez nem az a világ kérem szépen. Itt se felvágott, se sajt nincs mindenkinél otthon. Ők csak akkor esznek ilyet, ha út közben kell gyorsan bekapniuk valamit és nincs a közelben egy indiai gyors étterem. :)

A nap utolsó feladata az, hogy K-t összekell szedni, vagy egyedül nekem ugyanott, ahol felraktam a buszra, vagy kocsival elmegyünk érte együtt. Ez attól függ, hogy K-nak van-e valamilyen edzése, mert K nagyon hiperaktív gyerkőc. Jár karatéra, focira, íjászatra és úszásra és még a családdal közösen ugye teniszezni is!! Szerencsére a legtöbb ilyen fajta tevékenysége az iskolában zajlik, tehát kevesebb macerával jár, mintha ide-oda kéne vele rohangálni délutánonként. Csupán ilyenkor azért megyünk érte, mert később van vége, mint ahogy a busz hazahozná.

Házi feladat náluk csak egyszer van a héten (tudom most irigykedtek gyerekek, de hát mindennek megvan az előnye és a hátránya, ne aggódjatok) , így az nem túl problémás.

Bővebben a házi feladatokról, majd még beszámolok holnap.

Ezeken kívül mosogatok egész nap és segítek a bébi körüli teendőkben. Nagyon sokat van ébren A. Alig van a kiságyában, mert akkor H szerint sír, így folyton Ő vagy én kezemben tartjuk vagy a szőnyegén fekve rúgkapál a csillivilli forgó, pörgő, zörgő, színes és daloló kis mütyűrök után, amik a feje fölött lógnak.

Nos, mint látjátok, azért van mit tenni, nem unatkozok. Talán ezért is van az, hogy ritkán és keveset tudok írni, hőn szeretett blogomba, de remélem ezzel a hosszú irományommal, most kielégítő magyarázattal szolgáltam bűnömért Nektek.:)

Puszi és Pápá:)

Tehát arról van szó, hogy hoztam ajándékokat a családnak és mindenki kíváncsi volt, hogy miket hoztam és örültek-e neki, ezért most röviden leírom. Tehát H-nak egy kis hazai kalocsai piros paprikát hoztam (mármint nem fürtöt, hanem a fűszerre gondolok) és egy kalocsai mintás terítőt, ami nem bolti, hanem vélhetően anno a nagymamám készítette. Nagyon örült neki, bár a paprikát még nem használta a terítő nagyon tetszett neki. Valószínűleg már ismeri egyébként ezeket a motívumokat, mert ahogy néztem a lepedője is hasonló, előttem két magyar származású aupaire volt, simán lehet, hogy ők is hoztak hasolnlót neki.
L-nek egy üveg bort hoztam, egy egri Bikavért, amit a Bognár Vin csinálta, el is magyaráztam nekik a poént, tetszett nekik. Viszont féltem tőle, hogy egyáltalán nem szoktak inni, de azóta találtam egy pár sört a hűtőben és megnyugodtam. :) Bár ő csak később kapta meg H-tól a bort, mert amikor átadtam az ajándékokat ő nem volt itthon, látszólag szintén örült ő is. K-nak Playmobil és Lego játékokat hoztam. A Legot összerakta, de a másikhoz alig nyúlt hozzá, a dobozát kicsit megcincálta és annyi, a tartalmát még nem is látta. Ő inkább ilyen kockulós gyerek, mindig Playstationön vagy táblagépen játszik, ezen kívül még tv-zik. Más "játékot" és még nem láttam a kezébe, de lehet, hogy a költözésmiatt,mert sok játéka már be van dobozolva. Végül "A". Ő még nem kaphatta meg azt a szép csörgőt amit hoztam neki, csak kibontották, de úgy ítélte meg H, hogy még pici hozzá és majd a következő hónapban odaadja neki. 

Mára virradóra nagyon sok hó esett, nem tudom otthon milyen idő van, de telefonom szerint itt most hidegebb van, mint hazánkban. Épp ezért H úgy döntött, hogy K nem megy ma iskolába, én meg potyára felkeltem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy újra álomba szenderedjek. Valószínűleg itt nincsenek hozzá szokva ekkora havakhoz és ezért nincs iskola, de az is lehet, hogy csak H nem szerette volna ha ilyen időben iskolába megy K. Sajnos nem tudom a teljes igazságot, mert féligmég aludtam, mikor mondta, hogy feküdjek vissza nyugodtan, mert nem megy K. 
Ma bele vetettem magam fenékig a házimunkába. Elég hamar végeztem, ahhoz képest, hogy mennyi tenni való volt. Takarítás, mosás, mosogatás, teregetés,vasalás. Mindezt úgy, hogy K egész nap rajtam lógott...persze nem bántam, kezdem azt érezni, hogy elfogadott. H is mondta, hogy mikor az előző aupair elment, K sírt, de mióta megjöttem eszébe se jut. :) Ezt némi sikerélménynek könyvelem el. Visszatérve a takarításra ismét megosztok veletek egy számunkra igen szokatlan tárgyat, de kérlek Titeket ha valaki már látott ilyet, feltétlen jelezze nekem! :) Ez egy seprű. Akkor került elő, mikor kérdeztem, hogy hol találok egy seprűt, mert eléggé morzsás volt a föld és gondoltam gyorsan összehúzom. Én az életben nem találtam volna meg ezt a gyöngyszemet, mert még sosem láttam ilyet. Számomra egy hím páva farktollához hasonlít a legjobban. Állítólag Indiában használatos ez a fajta, mert gyorsan össze lehet vele húzni a koszt, ezért praktikus. Mikor megláttam egyből hű olvasóim jutottak eszmbe, így szaladtam is a telefonomért, hogy megörökítsem. Íme:

Egyébként néha kicsit furcsán néznek rám, amikor számukra hétköznapi dolgokért oda vagyok és fotózom, de meg szoktam magyarázni, hogy fontosak nekem az élmények, az emlékek és meg szeretném veletek is osztani ezeket!

Ma egyébként L is itthon volt és vele is nagyon sokat és jókat tudtam beszélgetni, eddig az volt a benyomásom róla, hogy ő talán egy kicsit távolságtartóbb a többieknél, de ma jobban megismertem és rádöbbentem, hogy félreismertem. Valószínűleg csak fáradt volt. Mikor mindennel készen voltam beszélgettünk ezer dolgoról, főleg irántam érdeklődött, hogy mit tanultam és miket eszünk mi magyarok és hasonlók, tehát elég érdeklődő típus. Például nagyon kíváncsi volt, hogy miket eszünk mi reggelire. Felsoroltam neki pár ételt, aztán eszembe jutott, hogy BUNDÁSKENYÉR...hú mondom "Na Edina, ezt magyarázd el!!". És megoldottam!! Ezt onnan tudom, hogy kiderült az elődöm mindennap szinte ezt csinált magának reggelire és így be tudták azonosítani a mondandómból, hogy erre gondolok. Még egy sikerélmény PIPA! Jól látjátok, feszegetem a határaimat, kíváncsi vagyok, mi az amit már én sem tudok elmagyarázni. Most is mondhattam volna olyan ételeket, aminek tudom angolul a nevét, de direkt szerettem volna megküzdeni vele. Mazochista vagyok, ez van! :) Közben H már készítette is az ebédet, én már izgatottan vártam, mi lesz az. Már főzés közben is nagyon gusztámn nézett ki, de készen ha látja az ember, ki nem hagyja!! Ez volt a "dosa" (ejtsd: dószá). Nem tudom, hogy Ti kedves olvasók, fogyasztottatok-e már ilyet, de nekm nagyon elnyerte a tetszésemet. H úgy fogalmazta meg, hogy ez az indiai palacsinta, amivel egyet is tudok érteni, de abban viszont különbözik, hogy ők nem mindendéle édes trutyival töltik meg, hanem főtt étel mellé eszik vagy azt töltik bele. Jelen esetben egy enyhén csípős ám de nagyon fűszeres krumplit ettünk mellé. Egyébként rákerestem a neten, hogy ha bárkit mélyebben érdekel a téma és ha jól értem, akkor ezt sokféleképpen eszik. Találtam hozzá receptet is, ha netántán valaki kísérletező kedvében lenne, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy olyan fűszerek szerepelnek a receptben, amikről életemben nem hallottam... https://www.harekrisna.hu/index.php?inc=hirek_reszletes&hir_id=00000250&site_title=RECEPTEK! (Mi nem csináltuk ennyire macerásan és rizs sem volt benne) Ezen az oldalon pedig mindenféle indiai dolgokat lehet rendelni, egy pár fűszer is megtalálható itt, ez egy magyar oldal, a minap leltem rá:
https://aruhaz.108.hu/


Amikor mindenki kellően jól lakott az ebéddel, H mondta nekem, hogy ők szoktak járni teniszezni és úszni egy helyre, ha van kedvem tartsak velük és akkor hozzák A-t is, de ha nincs kedvem az se baj, csak akkor A-t itthon hagyják velem. Úgy dönöttem, kihasználom a lehetőségeket, még ha teniszütőt nem is hoztam magammal, mert hát ki gondolta volna, hogy ilyen tevékenységekben is részt vehetek. Kaptam egy tollasütőt azért, fürdőruhám meg volt, mert jó anyám gondolt rá, hogy rakjak egyet be magamnak, hát ha kell. Kezdem azt hinni, hogy tényleg egy boszi... :P (Szeretlek Anyu :)) Azt hittem összeszedjük a holminkat és felkerekedünk rögtön ebés után, de sajnos nem volt ilyen egyszerű, mert mint az elején említettem, esett egy "kisebb" mennyiségű hó. Itt sajnos nem, hogy ekkora, de kisebb hóhoz sincsenek hozzá szokva az emberek. Nekem például elég furcsa, hogy K-t simán csak egy pulcsiban kiengedik ilyen ítéletidőben játszani. Se sál, se sapka, csak egy kesztyű... Egész nap mezítláb mászkálnak, se papucs, se zokni, aki ismer tudja, hogy én zokni nélkül nem létezem, szoktam mondani: "A zokni öltöztet!!" :D Ha nincs rajtam, megfagyok, teljesen mindegy hány réteg ruha van rajtam, viszont ha alig van rajtam ruha, vagy teljesen pucér vagyok, de zokni uraság a lábamon van, én már jól érzem magam :D Kedves párom tudja, abban fekszek, abban kelek, egy alkalommal előfordult, hogy abban akartam fürdeni is, bár akkor nem voltam szomjas :D Azt akartam, ezzel mondani, hogy öltözködés szempontjából teljesen más világok vagyunk.

Miután meglátták, hogy milyen vastag réteg hó borítja a kocsijukat, elég vicces jelenet következett. Hogy miért is? Mi mit csinálunk ilyen esetben? Igen, elővesszük a kcsi ajtóból a jégkaparót, a csomagtartóból a kefét és lekotorjuk mindenhonnan a havat, ha alatta jég is van akkor pedig a jégkaparóval letoljuk azt is. Most egy általános esetet vázoltam, persze van aki ennél specifikusabban csinálja, de ahogy ők söpörtek avat az számomra vígjátékba illő. Képzeljétek el azt a kis nyeles ablak és vagy kocsi törlő gumis laátot, ami a benzinkutakon is megtalálható, remélem érthető mire gondolok. Ráadásul ez csak ilyen kis méretű, nem teleszkópos példány volt. Na ezzel próbálták meg leszedni a kocsi tetejéről a havat (nekem eszembe nem jutna, előbb nyúlnék a fogkefém után :D), majd ezután H-nak az a remek ötlete támadt, hogy talán a lapos sajtreszelő, mennyivel praktikusabb lenne XD, akkor mentem ki hozzájuk segíteni, kérdeztem, hogy nincs-e valami keféjük, hogy azzal próbáljuk meg, majd miután kiderült, hogy nincs, inkább kesztyűs kézzel neki álltam letolni a havat, hogy haladjunk. Meg lettem dícsérve, hogy milyen okos ötlet. :D Ezután utunk a Tescoba vezetett (a műsorszám termék megjelenítést tartalmazott), mert A-nak kellett vennünk úszós pelust, ugyanis ez volt az első vizi kalandja, ha már ott voltunk L megpróbált keresni veelm együtt valami hó kotrásra alkalmas kefét, hogy a későbbiekben ez ne okozzon gondot. Nem fogjátok elhinni mi akadt a kezébe!! Egy hólapát! Ezzel gondolta, hogy kocsit takarít, perse miután szakadtam a röhögéstől, elmagyaráztam neki, hogy nem biztos, hogy ezt arra találták ki :) Viszont amit én is furcsálltam, hogy az egész Tescoban hiánycikk az autós hókotrós kefe (nem tudom a hivatalos nevét), talán a szezonalitás miatt kapkodták el.
Aztán végre odaértünk az uszodához (akkor még azt hittem, hogy odamegyünk). Azt hittem, már nagyon késő van, mire odaérünk be fog zárni, de később kiderült, hogy ez a hely este 11-ig nyitva van. Út közben magyarázták, hogy itt még nem nagyon voltak, ez a hely számukra is új és egy kicsit drágább, mint ahova régebben jártak, de sokkal szebb és nagyobb. Én csak bólogattam, gondoltam nekem oly mindegy, de amikor odaértünk akkor megértettem mindent. Ez egy nagyon exklúzív hely volt,  rengeteg tenisz pályával, uszival, óriási konditeremmel, aerobic teremmel, foci pályával, tehát egy sportcentrumba érkeztünk wellnessel vegyítve, csak otthon én ezt még nem tudtam. Ahogy beléptünk az ajtaján, egy manager fogadott bennünket és leültetett mindenkit, hogy átbeszéljék a dolgokat, sokat nem tudtam meg belőle, mert nem akartam illetlen lenni, hogy hallgatózok, elvégre semmi közöm hozzá, hogy mit mennyi pénzért vesznek igénybe, ezért kicsit félre vonultunk K-val egy játszósarokba. Egy kis idő múlva, mint ha a nevemet hallottam volna, felemlegetni, d enem voltam benne biztos, csak később esett le, hogy mivel még itthon társalogtunk arról, hogy szeretek-e teniszezni meg úszni, így nekem is vettek bérletet erre a helyre, azal a feltétellel, hogy csak együtt mehetünk el, amikor L is otthon van, ha viszont H szeretne elmenni, amíg K suliba van, akkor nekem itthon kell maradnom A-val. Hát nem HIHETETLEN???? Még egy hete sem vagyok itt és ekkora bizalmat szavaznak nekem, hogy három hónapra kapok tőlük teljesen ingyen egy bérletet??? Nem tudtam elég hálás lenni, mert nem tudom még annyira jól a nyelvet, hogy kifejezzem nekik mennyire örülök neki és jól esik. Csak sok-sok "Thank you very much-t" mondtam, de úgy sejtem, érezték mennyire nagy szó ez nekem! Kaptam saját névre szóló kártyát és fényképet is csináltak rólam! :D

Immáron boldog kártya tulajdonosként a babakocsit tolva elindultunk a lift felé az uszodához le kellett menni egy szintet. A teniszt kihagytuk sajnos, ugyanis kiderült, hogy mára már az össze spálya le volt foglalva, így nem tudtuk igénybe venni azt. Helyette pancsoltunk többet. A címben nem véletlen szerepelt a wellness szó, hisezen itt a medencén kívül, van szauna, jacuzzi és gőzkamra is és ezek azok amikről tudok! Mi időnk nagy részét K-val a gyerek medencében töltöttük, mivel nem tud még nagyon úszni és karúszója ugyan volt, de majdnem ezzel együtt is benyelte a vizet, úgy hogy nem szerettem volna kockáztatni és egyébként sem bántam, mert a gyerek medence sokkal melegebb vizű volt. Ezen kívül sokat vigyáztam A-ra is, hogy H tudjon nyugodtan úszkálni, elvégre ezért kezdeményezték ezt az ötletet, hogy H tudjon mozogni, mert zavarja a terhessége alatt felszedett plusz súly. K-val sokat játszottunk, én szerintem az este folyamán a létező összes tengeri élőlény voltam, így fogócskáztunk, hogy ő volt egy állat meg én is és amelyiket veszélyesebbnek nyílvánítottuk az volt a fogó. Két szabály volt: nem lehetett fröcskölni és nem lehetett felállni! Egy nagyjából térdig érő vízről beszélünk! Angol nyelv gyakorlása szempontjából igen hasznosnak bizonyult, mert nem hiszem hogy gyakran hangzik el mások szájából az a mondat, hogy "Ne harapj meeeeg!" :D Mondtam én, amikor ő éppen cápa volt én meg sellő. Így szórakoztunk egész este, ezen kívül még próbáltam tanítgatni úszni, de elég könnyen feladta. A-val is egész jól el voltam, amikor K nem fröcskölte telibe az arcát vízzel, még szerintem élvezte is.....
Mikor mindenki kificánkolta magát, az öltözőben újabb érdekes felfedezést tettem és egyúttal ha haza mentem javaslatot fogok tenni a hazai usziknak és mindenféle wellness birodalmaknak, hogy a képen látható berendezéseket mi is vezessük be a szórakozásunk, sportolásunk még igényesebbé tételének céljából. Az első képen, egy szerintem mindenki számára ismerős dolog látható. A gyerekek kedvéért mondom, akik talán nem ismerik, ez egy centrifuga. Mielőtt sikítozva szaladnátok szüleitekhez, hogy mi az, engedjétek meg, hogy bemutassam. Ezt a tárgyat mosás után használjuk a ruhák gyorsabb száradása érdekében. Úgy működik, hogy bele rakjuk a ruhát és a dob, ami körülötte van, nagyon gyorsan forog és emiatt a ruhák anyagából szinte "kirepül" a víz és így szárazabb lesz.
 

A másik kép, sem olyan szokatlan, sima zacskók. Na de milyen praktikus, ha például olyan link vagy, mint én és elfelejtesz hozni egyet a vizes cuccaidnak?! Szerintem ez a két tárgy igen-igen hasznos egy uszodában, tehát gondoltam megosztom veletek, hogy milyen jópofa. Nálunk a legtöbb helyen, még normális hajszárító sincs, csak olyan erősségű, mint ha én lehelném a hajat a számmal. Remélem ismét valami bámulatra méltó újdonsággal tudtam nektek szolgálni. Holnap ismét jelentkezem a mai nap beszámolójával! ;)

Most szeretném, ha látnátok a szobámat, ezért teszek föl róla pár képet. Egyébként nagyon tiszta kis takaros lakás ez. Én itt is jól érzem magam, de nem sokára el fogunk költözni, nagyon messze..két házzal odébb:) Van egy amerikai konyha (ugye nappalival) egy fürdőszoba, egy hálószoba, ahol mind a négyen alszanak és nekem külön egy saját szobám. Ezen kívül van még két ajtó, de nem tudom mi rejlik mögöttük, mert azt H még nem mutatta meg. Sokat gondolok az ajtókra, hogy vajon mi lehet ott, de még nem mertem megkérdezni, mert félek, hogy esetleg az elődeim vannak esetleg bezárva oda, mert nem megfeleleően dolgoztak. Mindennap ez motivál, mikor az ajtókra pillantok, hogy dolgozzak keményen, mert ott végzem :D Na jó azért ne ijedjetek meg, nagyon jó sorom van itt. Tegnap például, gondoltam, hogy feltérképezem a terepet, H elengedett este, de megkért, hogy ha már úgy is elmegyek, hozzak neki banánt a boltból. Nagyon jól elmagyarázta, hogy hol van, egyből odataláltam, na de visszafele a körforgalomnál elvesztem, mert nem emlékezztem melyik kijáraton kell kimennem. Na de azért kezdtem el ezt a történetet, hogy mindenkit megnyugtassak, mennyire nem "szolgaként" bánnak itt velem, hanem szinte, mint egy vendéggel, aki besegít néha a házimunkába. Gondolok itt ilyenekre, hogy ha már a boltban voltam, gondoltam bevásárlok magamnak pár nasit, mert nekem jól esne vacsi után néha, de ők nem nagyon szoktam csokizni evés után. Amikor haza értem, H látta, hogy miket vettem és letolt, hogy minek költök ilyenekre, itthon is van keksz meg chips és mondta, hogy nyugodtan egyek bármit, meg se kell kérdeznem. Meglepően aranyosak és közvetlenek velem mindannyian.