Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

Tudom nem minden részlete illik a helyzethez, de körülbelül ez a vers tükrözte azt érzéseimet amikor a családom meglátogatott Leicesterben. Már hetek óta lázas volt a készülődés, hogy minden flottul menjen. Március 15-re időzítették Anyuék az utat. Reggel elindultak a repcsivel es kora délután már itt is voltak hipp hopp..legalábbis én úgy éreztem, mert mielőtt még kimentünk volna értük H-val a busz pályaudvarra, én délelőtt igyekeztem mindent puccba vágni az ő fogadásuk alkalmából. Bármivel végeztem mindig úgy éreztem, hogy még mindig nem tökéletes vmi…aztán rájöttem utólag,  hogy persze, hogy nem volt tökéletes, mert ők még nem voltak itt. :) Érkezésükre készítettem egy WELCOME táblát és egy plüss süni karjába helyeztem, amit anyukámank vettem, hiszen imádja a süniket. Bár már amikor kinéztem tudtam, hogy nem valószínű, hogy magukkal tudják majd vinni, mert nem egy kis darab, én mégsem bírtam ott hagyni a boltban.
Persze amikor az utolsó pillanatok voltak, hogy vége elindulhatunk értük H-val, minden összejött. Az áram elment hirtelen, a nő aki szokott jönni főzni, késett, hogy véletlenül se tudjunk elindulni időben. Én meg már kabátban meg csizmában topogtam az ajtóban indulásra készen. Aztán végre eljött a várva várt pillanat, hogy megálltunk a kis kocsival a pályaudvar mellett és én szélsebesen rohantam be, bízva benne, hogy hamar meglátom anyuékat végre. Ahogy beléptem az ajtón Anyu a párja és az öcsém mosolyára lettem figyelmes, nekem sem kellett több már küszködtem is a könnyeimmel és próbáltam erősen magamhoz ölelni őket és közben nem összekönnyezni a kabátjukat.

Cudar egy idő volt, de én mégis a világ legboldogabb embere voltam, mert ennyire még szerintem semmit sem vártam, mint ezt a látogatást.Mikor megérkeztünk haza igazi indiai ízekkel vendégeltük meg őket, h előre megkérdezte mit készítsünk és én a kedvencemet választottam. Mivel tudtam előre, hogy nem lesz sok időnk itt Leicesterben, gondosan előre elkészítettük a purikat, hogy ha megérkeznek Anyuék egyből tudjanak enni, aztán egy kis pihi és indulás is a városközpontba. Szegénykék nagyon fáradtak voltak, de én két óra alatt mindent meg akartam velük osztani, az összes élmény ami itt ért engem hirtelen a szemük elé tárult egy csapásra.  Arról nem is beszélve, hogy az angliai időjárást teljes mértékben megtapasztalhatták, mert hol esett hol fújt a szél, hol meg sütött hét ágra a nap.
Leicesterben az idő nagyon gyorsan elment és kora estére haza is kellett érnünk, mert várta őket egy vacsora meghívás indiai módra, amit L állt. Egy olyan étterembe szerette volna elvinni a család az én családomat, ahol azelőtt még én sem jártam. Ez egy csodálatos étterem volt, volt minden mi szem szájnak ingere, állításuk szerint közel 100 féle étel közül választhat a kedves vendég. Én úgy éreztem anyuék bőségesen be tudtak lakni, még így is hogy számukra szinte minden étel újdonság volt. Hozzáteszem halkan, hogy én is a nagy részét nem ismertem a kajáknak.
Miután mindenki kellően tele ette magát, elindultunk haza és ezúttal senkit sem kellett elringatni. Anyumék megkapták K szobáját, én pedig öcsémmel osztoztam a szobámon. Bár lett volna még miről beszélgetnünk, muszáj volt aludnunk, mert másnap 5kor kellett kelnünk, hiszen jött a taxi értünk, hogy vigyen a busz pályaudvara és mehessünk Londonba.

Másnap én vertem föl mindenkit a legmélyebb álmából. Öcsém nagyon kedves volt, mert hajnalok hajnalán segített elkészíteni a szendvicseket az útra és összehajtogatni a tiszta ruhákat, mert addig nem akartam elindulni, amíg az nincs kész, hiszen tudtam, ha visszatérek még több munka fog rám várni…

Hosszú utazás várt ránk, amíg Londonba értünk, de azt kell hogy mondjam MEGÉRTE!! Az a látvány, ami elém tárult valami csodálatos!! Még így is azt kell hogy mondjam, hogy elég feszített ütemterv volt, de hát nem is csoda, mert amennyi látnivaló van ott, képtelenség megtekinteni mindent teljes pompájában két nap alatt, helyesbítek MÁS FÉL nap alatt. Szegény Anyumékat sajnáltam a legjobban, hogy ha bele gondolok, ők minden áldott nap utaztak nem keveset, és amikor végre nem utaztak akkor meg egyik helyről a másikra kellett rohanniuk. Nem irigyeltem őket.

Mint ahogy azt előre lefixáltuk a szombat estét a Pizza Hutban töltöttük, a kedvenc pizzázómba. Ennek félig meddig önző okai is voltak, mert rettenetesen vágytam már egy igazán jó pizzára, de az sem volt mellékes, hogy valahol vacsiznia kellett a családnak, mert a hotelban, ahol megszálltunk nem volt se reggelink se vacsink, szóval próbáltam előre bevásárolni életmentő rágcsákat meg miegymást az útra, de ez a pizzázás be volt ígérve. Lényegében úgy gondoltam, hogy az lesz az egyetlen olyan program, ahol nyugodt körülmények között tudunk majd lelkizini meg beszélgetni egymással.
Ha nem haragszotok, ebben a cikkben nem London nevezetességeinek mesésségéről fogok nektek beszámolni, mert azokat úgy is élőben kell megtapasztalni, ha valakit érdekel, leírva nem lehet őgy átadni a látványt. Ezért gondoltam úgy, hogy inkább arról írok mik zajlódtak le bennem, amikor itt voltak Anyumék.

Másnap már kora reggel izgatott voltam, mert aznap volt  a Szent Patrik nap, amire már jü előre rákészültem mindenféle csáppal, kalappal, kitűzőkkel, arcfestékkel. A lényeg, hogy zöld legyen valami, mert ha nem félő volt, hogy megcsipked egy vadidegen az utcán, csak úgy, mert Patrik nap van. Én amit csak lehetett magamra aggattam, az arcomra pedig egy zöld lóherét és egy ír zászlót festettem, hát mondanom sem kell, hogy ha öcsémmel karöltve jelentünk meg valahol, egyértelműnek vették, hogy írek vagyunk :D EZ még sokszor előnyünkre is vált egyébként, mert mindenki, amikor meglátott a muris csápunkkal és az elhivatottságunkkal az arcunkon, nagyon kedves volt és boldog Szent Patrik napot kívánt. Egyébként nem úgy történt, ahogy vártuk, hogy mindenütt zöld koboldnak álcázott emberek szaladgáltak és nagy csipkedő harc volt. Mondhatni csak magunkat láttam így beöltözve, de ez cseppet sem tántorított el bennünket, SŐT, szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy élveztük!!

Ez a nap nagyon gyorsan elment, talán azért is, mert tudtam, már csak pár óráig élvezhetem kicsiny,de annál szeretetre méltóbb családom társaságát. Ugyanis tudtam, hogy kettőre nekik már el kell érniük a buszukat, nekem pedig a sajátomat, ami nem volt előre lefoglalva később ebből adódott is egy kisebb kiborulásos pityergéses jelenetem… Az idő csak úgy rohant és én még mindig úgy éreztem Anyuék csak most jöttek és máris itt hagyna?! Rossz volt ezekre gondolni, de nem ringathattam magam téves képzelgésekbe, miszerint magukkal visznek, majd vagy itt maradnak, mert sajnos ez lehetetlen volt.  Nem sokkal azután, hogy ezen elmélkedtem, már el is jött a nem várt idő, vagyis a búcsúzásé… Nem úgy képzeltem el ezt a pillanatot, hogy majd egy száguldó metrón fogunk könnyes búcsút venni egymástól, de hát így alakult, az élet így hozta. Miután leszálltam a metróról még tudtam integetni nekik, mert ők pár megállóval tovább mentek és láttam, ahogy Anyu egy zsepivel törölgeti könnyes szemeit és ahelyett, hogy én is rákezdtem volna nagy magányomban, inkább elmosolyodtam, mert tudtam ez azt is jelenti egyben, hogy várni fognak haza engem és ez igazán jól esett.
Miután elveszett a metró a nagy sötétségben, „Patriktalanítottam” magamat, mert úgy gondoltam, egyedül már nem olyan mókás végig vonulni így a busz pályaudvarig, meg amúgy sem éreztem helyén valónak az örömködést egy ilyen szomorú pillanat után. Valószínűleg páran furcsán nézhettek rám a metró megállóban egy ilyen jelenet után, de nem igazán foglalkoztatott. Rohantam, hogy megvegyem a buszjegyem Leicesterbe. A pénztáros hölgy nagy megdöbbenésemre közölte, hogy ha ma akarok utazni, akkor a legközelebbi időpont az 18:30. Ez csak azért volt döbbenetes, mert én fél kettő után 10 perccel jártam ott és anyum azt mondtal, hogy azért nem vették meg a jegyem előre, mert nem tudták mikor fogunk végezni és nem akarta, hogy esetlegesen lekéssem a buszomat, így ezt a feladatot rám bízta. Nem is lett volna ezzel baj, de azt nem kalkuláltuk bele, hogy mivan ha tele vannak a buszok és én így pórul jártam. Nem is amiatt borultam ki, hogy cirka 5 órát kell egy pályaudvaron tobzódnom, ahol még a wc használatért is fizetni kell, pedig ennyiidő alatt már majdnem oda vissza megjártam volna a London-Leicester útvonalat, hanem amiatt idegeskedtem, hogy ennyi erővel elmehettem volna anyuékkal, ha tudom hogy ennyi időm lesz. Még jó, hogx volt nálam rengeteg kaja meg az előző napi pizza maradék, így legalább evéssel el tudtam tölteni az időm egy részét. A maradék időben pedig vadásztam a wifit, hogy legalább tudjak valakivel kommunikálni, hogy ne unjam halálra magam. Továbbá felváltva imádkoztam a telefonom és az Ipodom akkumlátor élettartamáért és nem utolsó sorban olyan okos voltam, hogy lapult a táskámban egy Joy és egy Cosmo magazin, ezek ilyenkor életmentőek lehetnek :D
Szó ami szó végül is a várakozáson kívül minden nagyon jólo sikerült éppségben haza jöttem még az utolsó buszok egyikével és még este 10 magasságában neki állhattam a rengeteg házimunkának, smi természetesen megvárt engem! :D

Halihóóó!

Ezen a linken tekinthetitek meg a nyertes pályázatot:
I. helyezett: Házi gyerekek https://www.youtube.com/watch?v=Qrb-wasJCbI&feature=youtu.be

Ne aggódjatok úgy állítottam be a feltöltésnél, hogy csak a link alapján lehet rálelni tehát akárki nem tudja megnézni elvileg. Eredetileg ide szerettem volna feltölteni, de túl nagy a mérete és nem engedte :(
Viszont a többi díjazott múvet itt láthatjátok:

II. helyezett: Valyon Patrik

III. helyezett: Varga Edit

Ne haragudjatok, hogy csak most jelentkezek a hírrel, már reggelre szerettem volna leírni, de tegnap este úgy elaludtam, hogy csak na!! :) Ezért most nem csigázlak titeket tovább, mert tudom, hogy sokan izgultok :)

Mivel nagyszerű alkotások érkeztek, nagyon nehéz dolgom volt, de végül megszületett a döntés. A nyertes nem más, mint a:
Házi gyerekek, vagyis Tami, Zoni, Zsombor

jutalmaik kiválasztása pedig megbeszélésre szorul, mert ők csapatot alkottak, így mindenből 3 jut nekik :) Skacok nagyon tetszett a produkció és remek ötletnek tartottam, hogy összefogtatok!! A mű pedig meg is hozta a kemény munka gyümölcsét! Remélem engedélyezitek, hogy felrakjam a videót ide, mert egyszerűen szuper. Tetszett, hogy összetett volt a produkció, volt benne rap, tánc, rajz szóval egy szó mint száz, le a kalappal!!!

És ezzel még nincs vége!!! Úgy döntöttem, hogy felrúgom a szabályokat és lesz második és harmadik helyezett is kivételesen, mert szoros volt a verseny és a többiek erőfeszítését sem szeretném jutalom nélkül hagyni!! Tehát a zsűri (vagyis egy szál magam) úgy döntött, hogy a második helyezést:

Valyon Patriknak ítéli. Nagyon ötletes volt a 3d-s kép és remekül kivitelezted, gratulálok!! Díjad pedig egy müzli "kostoló" csomag, majd küldök róla képet! :)

A harmadik és ezúttal utolsó díjazottam pedig:
Varga Edit!! Értékeltem az erőfeszítésed, tudván, hogy nem a rajz a kedvenced, de mégis bele csaptál és szeintem jó lett, nekem nagyon tetszett!!! :) Köszönöm! Egy csomag cookiet, fehér csokis vagy dupla csokis ízben választhatsz díjadul!! Átvétel személyesen PÉNTEKEN!! ;) :)))
Továbbá köszönöm mindenkinek a részvételt és a kitartó és igényes, szép munkákat, aki most nem nyert esetleg az se csüggedjen!!!! Lesz még rá lehetőség!!!!

Ezen a héten igyekeztem minél előbb kiírni azúj játékomat, mert most kicsit több időt kell valószínűleg rászánnia a résztvevőknek. MOST nem csak a szerencséteken és a gyorsaságotokon múlik, hogy elviszitek-e a díjat!!! Ez egy különleges játék lesz, ami lehet hogy egyszeri és megismételhetetlen, szóval nem érdemes kihagyni!!!

A játék leírása:

Nézz körül újra a cikkeim között és válaszd ki azt, amelyik a legközelebb áll a szivedhez. Majd készíts egy olyan videót, fényképet, rajzot, verset, éneket, képregényt, fogalmazásr, táncot vagy akármi mást, csak a kreativitásod szabhat határt, ami bemutatja az adott cikket. Tudom ez kicsit időigényes és bonyolult, de megéri játszani, mert kivételesen a nekem legjobban tetsző alkotás kerül díjazásra. A díj pedig nem más, mint:

-egy angliás (terveim szerint Lonsdale-s) poló

-Szent Patrik napról vmi zöld kincs

-ééés (természetesen csak a nyertes hozzájárulásával) a blogon való nyertes mű megjelenése!!!

Határidő: 2013.03.10. vasárnap 20:00

Elbírálás: a hétfői nap folyamán

A nyertes kihirdetése: kedd délelőtt!!!

Hova küld? edasz23@gmail.com ; amennyiben esetleg túl nagy méretű fájlt szeretnél küldeni akkor pedig skype-on privátban. Ha valakinél esetleg nem vagyok felvéve: bognar.edina23

HAJRÁ!!! Győzzön a jobbik!!!

Halihó!
Újra jelentkezek, immáron meggyógyulva.  Nagyon sok lemaradásom van, de igyekszek pótolni mindent. Kezdeném egy nem túl friss történettel, a Valentin nappal. Mint bizonyára tudjátok Magyarországhoz viszonyítva itt elég komolyan ünneplik ezt a napot, nagyjából, úgy ahogy az amerikai filmekben látjátok.

Külön képeslap boltok vannak mindenhol, amik telis tele vannak mindenféle témájú képeslappal, köztük Valentin napival is. Ám ne úgy képzeljétek el, hogy van 5 féle Valentin napi, hanem külön témákban készülnek ezek a lapok. Nagyon sok féle, többek között: olyan, ami a férjednek szól,  felnőtt humorral tarkított, családtagnak szóló, de még olyan is amit egy titkos szerelmednek küldhetsz el. Ezer féle kép ezer féle szöveg, zenélős, csillogó, kinyithatós, poénos tehát bő a választék.

Én is nagy gondban voltam, amikor választanom kellett egyet a páromnak, amit később fel is adtam postán több levéllel együtt, amit bizonyára sok olvasóm meg is kapott a hírek szerint :)

H nem kapott virágot, se bonbont, se egy képeslapot, cserébe L elvitte őt és minket vacsorázni a baráti társaságukkal. Nem messze van egy nagyon ízléses indiai étterem, szintén a kínaihoz hasonló „Trófea” rendszerben egy hatalmas tánctérrel megspékelve. Mivel a múltkor bemutattam korlátlan fogyasztási képességemet nekik, gondolták biztos, hogy ezzel jobban járnak anyagilag :)

Hosszas előkészületek után (mert hogy mindenkinek be kellett göndörítenem  a haját + smink stb.) végre megérkeztünk a dübörgő zenétől hangos helyiségbe. Gondoltam, igen ez a nekem való hely (közben persze az is eszembe jutott, hogy egy babának viszont nem feltétlenül fog ez tetszeni, de ennek ellenére végig aludta majdnem az egész estét)..és VALÓBAN. Ferge…MOST FIGYELJ tegesen éreztem magam. Megkaptam a jutalom tequiláimat és még sört is. Lehet ennek volt köszönhető (bár én nem éreztem, hogy bármit is ittam volna), de még táncolni is volt merszem, sok unszolás után. Nagyon szégyelltem magam eleinte, mert ismét én voltam az egyetlen a teremben, aki nem volt indiai és ez valljuk be kicsit kellemetlen tud lenni. Teljesen más kultúrájú táncuk van (pl. sokan mezítláb táncoltak, bár ez itt is tapasztalható némelyik nem túl szomjas lánynál :)) és nem utolsó sorban mindenki bámult, hogy mit is keresek ott.

Aztán mikor feloldódtam elkezdtem érezni a ritmust és később már nem érdekelt ki mit gondol, csak átadtam magam a szabadság érzésének. Lüktetett bennem a ritmus, a lábam mintha magától mozgott volna, úgy táncoltam, mint még azelőtt soha, magam is meglepődtem. Pedig mai számomra is ismert zenék mentek, nem mindenféle indiai popzene. Miután túlhevülten visszatértem az utolsó falatokhoz az asztalunkhoz mindenki arcán a döbbentet láttam. Kérdezték, ha ilyen jól tudok táncolni, akkor miért nem mertem és hogy én hol tanultam ezeket a lépéseket.( Nem hazudok így volt) Nem akartam hinni a fülemnek!!!!!! Éééén?? Aki sose tanult táncolni és megbotlok a saját lábamban?? Nem tudom, hogy váltottam ki belőlük ilyen érzéseket, de minden esetre nagyon örültem neki és az este hátra levő részében le se akartak rólam szállni, mindenki táncolni akart velem hirtelen, fiú lány, gyerek egyaránt.

Még párszor elmentem valami harapnivalóért vagy egy-egy finom naan-ért, mert a sok tánc után folyton éhes voltam. Itt nem is volt meglepő, mert mindenki azt csinálta, hogy elment ételért, leült, és ha éppen olyan zene következett, ami táncra perdítette, akkor ott hagyott csapot, papot és rohant táncolni, majd ha a szám véget ért visszatért a maradék vacsorájához. Persze azért sem néz itt senki furcsán, ha kézzel eszel mindent, mert náluk ez a megszokott, igen még az étteremben is. L mesélte, hogy Indiában állítólag vannak helyek, ahol éttermekbe, amikor bemész, van kéz-, és lábmosó is.

Szuperül zárult tehát ez az este és ahhoz képest, hogy ugyanannyit ittam pontosan, mint L, csak én szívószállal, teljesen józan tudtam maradni, épp hogy csak a gátlásaimat oldottam kicsit, míg ő a világát nem tudta. Innen is látszik, hogy jó magyar vér csörgedezik az ereimben. :) Ezzel zárnám soraimat. Puszi mindenkinek!

Bár ezen a hétvégén elég beteg voltam /vagyok, azért a sorsolás nem maradhatott el, mert ha hiszitek, ha nem én magam is izgulok hétrül hétre, hogy ki lesz a legújabb nyertes. E héten sokan lecsúsztatok a játékról, nem tudom, hogy ez a szűkös határidő miatt volt vagy elfelejtettétek vagy szimplán az érdektenségből fakadóan. Nem is rabolnám tovább az időtöket kihírdetem tehát a nyertest, aki megnyerte a citrom lekvárt és a szivemet egyaránt, az nem más mint:

Gratulálok Szivem!! Egy ilyen igazi kis haspóknak, mint Te vagy, mi más is lehetne a nyereménye, mint valami kaja?! :DDD SZERETLEK! A többieknek pedig köszi a részvételt, ne adjátok fel, mindenkinek ugyannyi esélye van, de eddig érdekes módon mégis minden héten más ember vitte haza a nyereményt és kétszer ugyanaz még nem nyert! Szóval próbálkozzatok!! Puszi
 

Sziasztok!!
Nem olyan sokára, újabb történetet hallhattok tőlem, most azonban egy játékra szeretnélek titeket invitálni. Az e heti feladványom norwich-i utazásommal kapcsolatos, ahol rengeteget porszívoztam, de cseppet serm bántam, mert a szöveg alján található baráttal tettem mindezt. Szerintme nagyon édes ez a porszívó és utána néztem a neten vannak neki tesókái, is egy sárga, amit Jamesnek hívnak (tényleg rá van írva a nevük a porszívóra, nem csaka  modellt hívják úgy) és egy rózsaszín kislány, kinek neve: Hetty :) épp, mint a barátnőm vicces. A kérdés pedig nem más, mint:
 

Hogy hívják ezt a porszívót, ami az én segítségémre volt???

A helyesen válaszolók közül, most egy különleges dolgot fogok kisorsolni, legalábbis remélem hogy Nektek is az, mert én még se nem láttam, se nem kóstoltam ilyet. A díj pedig: egy üveg citrom lekvár :))

Vasárnap délig várom a megfejtéseket, az edasz23@gmail.com -ra!! Sorsolás és eredmény hirdetés nem sokkal utána délután!!

Sok sikert Mindenkinek!! ;)

Szokták mondani,hogy az utosókból lesznek az elsők... Ez ma is beigazolódott, ugyanis az e heti nyertes, utolsóként küdte el a tippjét és mégis nagyon közel volt a helyes megfejtéshez, ami nem más, mint:

6750 g

és aki a legközelebb volt a megoldáshoz és ezzel megnyerte a Legos fülhallgatót nem más, mint:

Valyon Viktória

Gratulálok! Majd légy szíves ír meg, hogy milyen színűt szeretnél!

Puszi

Most van egy kis időm, hogy megosszam veletek nem régiben tett utazásunkat Norwichba. Ez egy kisebb város Leicesternél és kb. 3 órára van innen.

Kora eti órákban indultunk neki a hosszú útnak pénteken. Előzetesen csak annyit tudtam erről az egészről, hogy azért megyünk, hogy kifessük a régi házukat, amit most kiadnak albérletnek. Új lakója lesz a háznak és rendbe akarták hozni. Azt mondták ne aggódjak nekem ez szinte pihenés lesz, mert hívtak embert aki festeni fog. Nem így lett…

Igaz még az oda úton tudtam pihenni (majdnem végig aludtam az utat :$), de amint megérkeztünk feladatok százait láttam magam előtt. Nem azért, mert annyira borzalmas állapotban volt, sőt nagyon szépen be volt rendezve, aranyos kis házikó nagy kerttel. Hanem azért, mert én olyan vagyok, hogy ha látom ha van tennivaló, akkor egyből aktivizálom magam, no persze ez otthon nem jellemző rám túlzottan. Nem értem ez miért van, de én másnál sokkal jobban szeretek takarítani, mint otthon..

Mikor beléptünk a házba, kiderült, hogy nincs fűtés, hát én ennek külön örültem, mert itt Leicesterben van, de még így is pulcsiban meg melegítő alsóban alszok, úgy fázok. Imádkoztam, hogy megérjem a reggelt 3 réteg ruha, 2 zokni és 2 takaró társaságában.. Azért egy látvány kandalló volt a nappaliban, ahol aludtunk, de ha nem mellette ültem ugyanúgy vacogtam.

Aztán ahogy megérkeztünk, szinte indultunk is vendégségbe a család egyik régi barátjához. Nekik is 2 gyerekük van. Itt ismét kipróbálhattam a dosa sütés örömeit. Újabb tapasztalatokat gyűjtöttem, szóval ha hazamegyek már profi leszek, csak aztán majd ne szokjatok rá, mert nem tudom majd mindennap beszerezni a hozzávalókat.

Másnap virradóra eljött az ideje a festésnek, reggel 10 fele megjelent a festő, akiről később tudtam meg, hogy valójában kertész, H-ék régi kertésze. Ez később igen csak megmutatkozott szakmailag. Amikor megláttam, mit szerencsétlenkedik a két férfi (L és a kertész, hívjuk most így), nem bírtam tovább tétlenül nézni és beáldoztam az egyik pólómat és segítettem festeni, nem sajnálva frissen mosott hajamat és sminkelt pofimat, kezembe vettem az irányítást. Ennek az embernek fizettek, nem kevés pénzt, hogy segítsen festeni, de megint csak azt mondogattam magamban, mint a költözésnél, hogy bárcsak ne tették volna. Szerintem az elég ciki, ha két pasinak én mutogatom, hogy kéne festeni, mert mint kiderült 0 tapasztalata volt mindkettőnek, de ők gondolták neki ugranak. Neki is ugrottak, úgy ahogy voltak, takarófólia nélkül Lonsdale gatyában :D Amikor láttam, hogy ráadásul az enyhén drappos színű falhoz sikerült venniük egy hófehér festéket, kicsit elkapott az ideggörcs, hogyitt bizony nem elégséges a felszínes munka, amit ezek az emberek művelnek. Ebben a pillanatban két mutató ujjamat a vödörbe mártottam és felfestettem arcomra a jól megszokott harci csíkjaimat és teddyhengert ragadtam, mindezt a kedvenc Hello Kittys zoknimban :D Azután, hogy látták, kipótolom és kijavítom, amit ők kihagytak és elrontottak a falon, már csak „Teacher”-nek hívtak :D Tudom okoskodásnak tűnhet ez így leírva, de komolyan képtelen voltam nézni ezt a bénázást. Meg azokat a hatalmas foltokat, amiket a padlószőnyeg magába szívott a diszperzitből…. már előre láttam, mi lesz a sorsom másnap. Ez a lelkesedésem a festés iránt odáig fajult, hogy a kertész idő előtt lelépett és l is megunta a mókát, így mire végeztem a fürdőszobával, azon kaptam magam, hogy egyedül festetem ki az egészet.  Összesen 5 helyiséget festettünk, kicsit fáradt voltam.

Mikor levakartam az utolsó festék foltot is magamról, puccba vágtam magam, mert L annyira hálás volt a munkámért, hogy azt mondta elvisz a kedvenc kínai éttermébe itt Norwichban.

Így is lett. Reggel azzal kezdtem, hogy eltávolítottam a keletkezett tócsa méretű festék foltokat a padlószőnyegből.. kicsit deja vu-m volt.  Aztán amikor felszáradt egy kefe segítségével összegyűjtöttem a szőnyegben maradt eszméletlen mennyiségű port és hajszálakat. H-ék rosszul voltak, mikor meglátták, hogy mit nem szedtem ki a szőnyegükből, abból a szőnyegből, amit elvileg az előző bérlő kitakarított. Nekik sem kellett több, lefényképezték telóval a kollekciót bizonyítékként, így a kaució ugrott az előző albérlőnek. Szerintem mondjuk jogosan.

H-ék annyira elégedettek voltak a munkámmal, hogy azt mondták hálájukat pénzben is kifejezik majd ha hazaértünk. L pedig felajánlott egy éttermi vacsit és 4 tequilát „szakértelmemért cserébe”. Azt mondták elmegyünk a kedvenc kínai éttermükbe.  Én csak „kínai Trófeának” neveztem el, mert olyan rendszer volt, mint otthon a Trófeában. Fizetsz és korlátlanul ehetsz óriási választékból és van grill része is, ahol a nyers húsokat hagymákat megsütik neked, ha szeretnéd. Gondoltam megragadom az alkalmat és pótolom a fehérjéket. Én ha jól számoltam csak főételből 4 fajtát ettem s még előétel, kicsi gyümisali és 3 féle torta a végén. Majd’ szétdurrantam. Csak pipi ciciből megettem vagy 5 szeletet… Úgy faltam mindent, mint aki két hete nem evett, pedig itthon is eszek bőségesen, de jó volt kicsit az íz világ váltás már, kicsit kezdem unni a csípőseket, így leváltottam „kicit cípőszekre” :D

Másnap délelőtt még elvégeztük az utómunkálatokat, ekkor visszatért a kertész,  és amíg én gubbasztva takarítottam ő hátulról fenéken billentett. Mivel totál váratlanul ért a dolog egy „Hey”-en kívül nem igen tudtam mást mondani neki, de nem hagyott nyugodni a dolog, hogy egy teljesen ismeretlen pasi engem nem rugdosson direkt, így (kicsit ugyan infantilis megoldással, de) beköptem H-éknak miután elment, Ekkor felhívták, hogy miért csinálta ezt, persze teljesen zavarban volt állítólag és közölte, hogy véletlen volt biztos. Persze, én vagyok a paranoiás, tudom..

Késő esti órákban indultunk vissza haza, senkit nem kellett álomba ringatni az úton, de főleg engem nem, szinte az egész utat megint végig aludtam.

Sajnálom, hogy ezen a héten nem vagyok valami szószátyár, pedig lenne miről mesélnem higgyétek el! Sajnos az időm nem engedi, de pótolni fogom, szóval ne aggódjatok, hogy abba hagytam az írást! :)

E heti játékom A-ra vonatkozóan lesz kiírva, mert róla kevés szó esik a történeteimben, így most ő is nagyob szerephez juthat. Ezen a héten meglátogatott minket a védőnő, így megtudtam "A" pontos testsúlyát. A játék pedig a következő, meg kell tippelnetek, "A" tömegét, minél pontosabban grammban értve! Segítségül kaptok egy friss képet "A" jelenlegi kinézetéről :D Mivel ma már szerda van és kicsit későn írtam ki a játékot, így a határidő most: VASÁRNAP dél!

Sorsolás vasárnap este. Az nyer aki a legközelebb jár az igazsághoz, ha véletlen több ember írja ugyanazt és amúgy azok vannak a legközelebb, akkor sorsolás alapján fog eldőlni az ajándék sorsa, ami nem más, mint: egy legos fülhallgató ÚJRA. Csak azért döntöttem így, mert sokan csalódottak voltatok, hogy nem nyertetek, így itt az újabb esély, hogy megkaparintsátok, mert Edina ilyen jó fej! :P Jah és ha még valaki nem tudná a megfejtéseket az edasz23@gmail.com -ra várom ezúttal is.