A költözéses sztori II.rész

Folytatnám onnan a kis beszámolómat, hogy végre minden cuccunk az új lakásban volt. Körbe néztem a lakásban és hirtelen kettős érzés fogott el…egyrészt,  mert ámulatba ejtő volt az a rengeteg helyiség, amit láttam és mindig is vágytam rá, hogy emeletes házban lakjak és itt most nem a panelra gondolok :D ugyanakkor tudatosult bennem, hogy rengeteg helyiség van, ergo még többet kell majd takarítanom, mint eddig. Na igen erre szokták mondani, hogy mindennek meg van az előnye és a hátránya is. 

Most kicsit mesélnék a házról. 3 szintes házikó, nem egyedülálló ez az utcában, mert szinte mindegyik ház egyforma. J Én a „földszinten” lakok egyedül egy külön szobában, amihez tartozik egy  külön fürdőszoba is, amit sajnos nem használhatok, mert csak ebben a fürdőben van kád. Fogmosásra és egyéb tevékenységekre viszont ide járok :D Ezt a fürdőszobát amúgy kívülről is meg lehet közelíteni, tehát nem csak a szobámból nyílik. Mikor először beléptem ide, konstatáltam, hogy a félelmem bekövetkezett, ugyanis itt már olyan kád van, ahol külön csapból jön a meleg és a hideg víz, ez mér jó nektek inglisek??? Később persze rájöttem, hogy oly mindegy, mert itt úgy sem fogok fürdeni.  Ezután ha tovább megyünk egy leendő tanulós szobát láthatunk, amit jelenleg még az üres dobozok laknak, de később majd be lesz rendezve. Ebből a szobából nyílik a kerthelyiségbe vezető ajtó is továbbá. Valamint balra egy kis tároló helyiség van (megfigyeltem, hogy az angol házakban sok ilyen kis rejtett zug van, amit szobáknak hittem korábban). Itt tennék is egy gyors kitérőt, arra vonatkozóan, hogy az előző házunkban is volt két számomra felfedezetlen ajtó. A költözésnél lelepleződött, hogy mit rejtenek. SEMMIT! :D Na jó, az egyik tároló volt szintén, mindenféle nem mindennap használatos dolgokkal, a másik pedig a boilert rejtette. Kicsit izgalmasabbra számítottatok, mi? Hát én is, de csalódást kell, hogy okozzak. Visszakanyarodva pedig a tanulószobához, jobbra is nyílik egy helyiség, ami nem más, mint az én kis „birodalmam”, vagyis a mosókonyha. Furcsa lehet nektek, de nagyon szeretek itt lenni, nem tudom megmagyarázni miért, de valahogy jó érzés, hogy én felelek ott mindenért. Hogy ki legyen minden mosva, kiteregetve, ellenőrizve, hogy milyen vegyszer fogyott el, a szemetesekben a zsákot kicseréltem-e stb.

Most pedig kövessetek, mert felmegyünk az emeletre. Itt nincs sok érdekesség, jobbra a konyha, balra pedig  a nappali. Menjünk még egy szintet, itt jobbra található a szülők hálószobája, amiből szintén nyílik egy fürdőszoba, balra található pedig K leendő szobája, amiben egy ugyanolyan fürdőszoba van, mint a szülőkében. Itt zuhizhatok én. K még azért nem lakik amúgy a szobájában, mert se külön ágya se bútorai nem voltak nagyon. Azóta már H vett neki két szekrényszerűt, mindkettőt egyedül raktam össze. :) Elvileg én is fogok kapni majd egy szekrényt a ruháimnak, hogy ne az ágyneműtartóban kelljen tartanom. nagyon kedvesek, mert még választhattam is, hogy melyiket szeretném.

Amint a költöztetők elmentek, sajnos még nem dőlhettem hátra, mert tudtam az igazán nagy munka még csak most vár rám. L végre megmutatta igazi férfi énjét, mert amíg mi próbáltunk helyet csinálni a házban és lakhatóvá tenni, hogy legalább estére le tudjunk feküdni kényelmesen, ő neki az volt a nagy problémája, hogy nem működik a Sky (az olyan, mint nálunk a UPC) és hogy most se tv-zni,s e netezni nem tud. Én még ilyen feszültnek nem láttam.. Nem tétlenkedett, azonnal hívta a szerelőt, mert egy költözés kellős közepén nincs is ennél fontosabb. NO COMMENT.  

Amíg L megpróbálta orvosolni ezt a hatalmas problémát, mi H-val átmentünk a régi lakásba, hogy csilli-villivé varázsoljuk. Mivel mindenhol padlószőnyeg van, képzelhetitek milyen szépen beleragadt a sár a „haverjaim” cipőjéről. H nagyon rendes volt, mert vett gyorsan Vanish szőnyegtisztítót, én csak úgy hívtam: A varázspor. és tényleg az volt e nélkül szerintem még most is ott sikálnám a szőnyeget. Így is kb. úgy nézhettem ki kívülről, mint Hamupipőke, mert térdepelve egy kefével suvickoltam, már csak a kendő hiányzott a fejemről :D Mint utólag kiderült kb. 4 órán keresztül űztem ezt a „hobbimat”, mert később taliztam a Krisztivel (ő az egyik, aki miatt most itt lehetek) és állítólag neki azt mondták, hogy vegyen példát rólam, mert 4órán keresztül szó nélkül szünyeget pucoltam. Nagyon jól esett, hogy még ha a hátam mögött is mondják ezeket, elégedettek velem úgy néz ki. Ezt később honorálták is, tehát úgy néz ki itt tényleg megéri szorgalmasnak lenni.

Mikor utoljára körbe mentem a régi lakásban, hogy nem marad- e ott valami, érdekes felfedezést tettem. Az ajtón a falemezek pont egy bocihoz hasonlító ábrát alkottak a fejemben. Hogy én ezt eddig, hogy nem vettem észre??? Most komolyan nézzétek csak meg jobban, én magyarázom bele, vagy Ti is látjátok?  Ha valóban nem csak én képzelődök, akkor bizony elgondolkodtató, hogy miért pont boci van az ajtón, amikor egy indiai család lakik itt és pont ez a szent állatuk.. Érdekes és kicsit hátborzongató, nem?

U.i.: Köszönöm Ildinek a vaacumosan záródó tasakokat, a költözés alkalmával felavattam őket és egyben teszteltem, hogy fogok elférni a bőröndben hazafele.  Továbbá mondanám, hogy sajnos elfelejtettem megszámolni a sarkakat az új házban, remélem ezt a balszerencse kísértést ellensúlyozza az, hogy kaptam a szobámba H-éktól egy Ganesha szerencsehozó porcelánszobrot :)