A költözéses story I.rész
Halihó!!
Eljött az ideje, hogy leírjam nektek, hogy zajlott a költözés. Már másfél hete itt lakunk, de sajnos nem tudtam eddig időt szakítani ennek megírására, talán pont ezért, mert költöztünk, és aki már volt ilyen helyzetben, tudja, mennyi macerával is jár ez, még így is, hogy mi fizettünk embereket, akik segítettek áthurcolkodni. Utólag már azt kívánom, bárcsak ne tették volna, de erről majd később.
A költözés reggelén bárhova néztem mindenhol dobozok és hatalmas zsákok voltak, amiket egész héten H-val közösen megtöltöttünk mindenfélével. L sajnos nem tudott segíteni, mert állandóan dolgozik és H mondta is, hogy ezt általában egyedül kell csinálnia, mert mint kiderült ők elég sűrűn kb. félévente költöznek. Az ok mindig más.
Furcsa érzés volt tudni, hogy ma este már egy teljesen másik házban fogok aludni, egy olyan házban, amit még sosem láttam. Csak kívülről, mert csak 10 házzal költöztünk arrébb. K-nak is érdekes lehetett, hogy reggel elviszem a buszhoz, sulizik és már egy teljesen másik házba hozom haza :D
Reggel korán elmentek H-ék intézni a lakással kapcsolatos ügyeket, papírokat intézni, én addig otthon maradtam A-val édes kettesben. 11 körül megjöttek a költöztetők, egyből kiszúrtak maguknak, mert én biztos nem angol vagyok. Úgy érezték muszáj beszélgetnünk és gyorsan közölték is velem, hogy ők lengyelek, ha jól emlékszem. Hú de jó, kit érdekel? (gondoltam) Amikor a gyerek üvölt a gyerek a kezeim közt és gondolkozok, hogy vajon melyik doboz kupac alatt van a gyerek pelusa és egyéb cseréhez kellő dolgok, akkor nem az lesz a legnagyobb problémám, hogy próbálnak velem flörtölni. Aztán megint lefutottuk a szokásos köröket, hogy igen van barátom és igen ő nem itt él, de ez még attól nem egyenesen arányos azzal, hogy szabad vagyok. Ez nem tudom miért ilyen meglepő mindenkinek?!
Végre megjöttek H-ék és legszívesebben, már amikor beléptek az ajtón, mondtam volna nekik, hogy inkább fizessenek nekem többet és átviszem én a dobozokat, mert már láttam előre, hogy csak nagyobb galibát okoznak nekem a költöztetők, mint ha meg se mozdultak volna. Erre utaltam a történet elején. Ugyanis ők ugye nem töröltek lábat, minden egyes fordulásuk alkalmával és az előző napi eső nagyon szép saras talajt képzett a házunk előtt. így szinte mindegy volt, hogy közel van az új ház vagy sem. Tudtam, hogy lesz programom az elkövetkező héten, mert szépen összetipegték a régi és az új házat is. Mivel a régi ház is csak albérlet volt, ezért azt is szépen tisztán kellett visszaadni, mert jött a tulaj, hogy megnézze kiérdemeljük-e a "tiszta udvar rendes ház" címet. Tehát azért, hogy minél kevésbé toljak ki magammal, igyekeztem minél közelebb hordani az ajtóhoz a hatalmas zsákokat, dobozokat. Közben rohamszerűen ki kellett pakolni a hűtőt is meg kimosni, szóval egy percig nem unatkoztam.
Nagyjából délután 2 fele végeztek a költöztetők, akkorra már persze kikönyörögtek maguknak egy-egy sört, mert persze, hogy meglátták amint a hűtőt rámoltam ki és erős célzásokat tettek L-nek az igényükre. Nagyon vártam már, hogy én is megcsodálhassam a sokat emlegetett új házunkat. Mindig mondták, hogy milyen jó lesz, mert lesz mindenkinek saját szobája, sőt saját fürdőszobája is!!!!!! Már tényleg nagyon vártam!!
