A kezdetek

Most szeretném, ha látnátok a szobámat, ezért teszek föl róla pár képet. Egyébként nagyon tiszta kis takaros lakás ez. Én itt is jól érzem magam, de nem sokára el fogunk költözni, nagyon messze..két házzal odébb:) Van egy amerikai konyha (ugye nappalival) egy fürdőszoba, egy hálószoba, ahol mind a négyen alszanak és nekem külön egy saját szobám. Ezen kívül van még két ajtó, de nem tudom mi rejlik mögöttük, mert azt H még nem mutatta meg. Sokat gondolok az ajtókra, hogy vajon mi lehet ott, de még nem mertem megkérdezni, mert félek, hogy esetleg az elődeim vannak esetleg bezárva oda, mert nem megfeleleően dolgoztak. Mindennap ez motivál, mikor az ajtókra pillantok, hogy dolgozzak keményen, mert ott végzem :D Na jó azért ne ijedjetek meg, nagyon jó sorom van itt. Tegnap például, gondoltam, hogy feltérképezem a terepet, H elengedett este, de megkért, hogy ha már úgy is elmegyek, hozzak neki banánt a boltból. Nagyon jól elmagyarázta, hogy hol van, egyből odataláltam, na de visszafele a körforgalomnál elvesztem, mert nem emlékezztem melyik kijáraton kell kimennem. Na de azért kezdtem el ezt a történetet, hogy mindenkit megnyugtassak, mennyire nem "szolgaként" bánnak itt velem, hanem szinte, mint egy vendéggel, aki besegít néha a házimunkába. Gondolok itt ilyenekre, hogy ha már a boltban voltam, gondoltam bevásárlok magamnak pár nasit, mert nekem jól esne vacsi után néha, de ők nem nagyon szoktam csokizni evés után. Amikor haza értem, H látta, hogy miket vettem és letolt, hogy minek költök ilyenekre, itthon is van keksz meg chips és mondta, hogy nyugodtan egyek bármit, meg se kell kérdeznem. Meglepően aranyosak és közvetlenek velem mindannyian.